Erre mégis mit lehet mondani?

A azüleimmel nemrégiben összekaptunk azon, hogy az önkielégítés bűn-e, mennyire súlyos stb...

Fontos tudni, hogy számomra abszolút bűn (persze ezt nem én döntöm el, de hitbéli meggyőződés alapján, semmi szükségem az önkielégítésre, ha Krisztusi életet akarok élni), viszont ők ezt nem tartják bűnnek. Én meg szívesen szeretek erről beszélni másokkal, egyáltalán nem tartom tabu témának, sőt van is egy ilyen blogom, amin írtam egy-két posztot ezzel a témával kapcsolatosan is. Ők ezt mondanám sem kell, hogy nem helyeslik, sőt egyenesen cikinek is tartják. Megint csak azt mondhatom, hogy számomra egyáltalán nem kínos az ilyen dolgokról való beszélgetés. Viszont múltkor beszéltek a helyi pappal és megkérdezték tőle, hogy ő helyesli ezt az egészet, mármint azt, hogy ilyesfajta tartalmakat teszek közzé interneten, és ő azt mondta, hogy nem és azóta ezzel bombáznak folyamatosan, hogy a papbácsi ezt meg azt mondta, meg hogy ők azt is hallották(bevallom őszintén nem tudom, hogy ez igaz e), hogy Assisi Szent Ferenc is végzett önkielégítést, és ő mégis szent lett. (persze ez a szentté avatásosdi is megér egy misét, de ezt most hagyjuk). Szóval nem az van, hogy én megvetem a papot, de nem lehet úgy gondolkodni, hogy egy halandó embernek fejet hajtok bármit mondjon, legyen az pap vagy bármi más, csak azért mert elvégzett egy iskolát(hangsúlyozom mégegyszer, nem nézem le, és nem becsülöm le a tanulmányai miatt sem). De őszintén, ha valaki mindig ezt mondta, hogy a papbácsi ezt meg azt mondta, és bármit mondd a pap fejet hajtanak előtte, az ellen hogy lehet védekezni?

(Ja és olyan ne írjon, aki szerint a maszturbálás nem bűn, köszi :-)