A zsidókat miért bűntette meg Elohim azokban az időkben, amelyek a Tanakhban leírt történetek után történtek?

A zsidó vallás szerint az Örökkévalótól Izráel népe mindig akkor kapott büntetést, amikor valamilyen bűnt követett el. Izráel például azért szakadt ketté, mert a vallási magyarázatok szerint, mivel Salamon király, majd utódai még inkább bűnbe estek, idegen isteneket imádtak, bálványszobrokat emeltek, és beszennyezték a templomot is. Salamon királynak rengeteg külföldi felesége volt, többek között föníciaiak, kánaániták, arabok és még sok más is, akiknek a kedvéért templomokat emeltetett, és elfogadta azok kultuszát. Utódai még tovább mentek, és beszennyezték a templomot olyan dolgokkal, mint a templomi prostitúció, a bálványszobrok bevitele, sőt a szinkretizmus (JHVH hitvesének elfogadták Aserát).

A vallási magyarázat szerint a babiloni fogság szintén a bálványimádás bűne miatt következett be.

Ezek a magyarázatok megvannak az összes ókori tragédiára, ami a zsidókat érte.

Na, de mi van a későbbi tragédiákkal? Miért veszett el az ókori Izráel, és miért csak a 20. században, egy emberöltőnyire sem lett újra országa a zsidó nemzetnek? Miért bűntette a zsidókat az antiszemitizmussal, illetve antijudaizmussal, ami akkor indult el, amikor a zsidó diaszpóra megtörtént? Miért bűntette később a zsidókat az ellenük elkövetett népirtásokkal (holokauszt, a kommunisták által végrehajtott zsidóüldözés stb. ugyanis hosszú ideig szinte ideológiától függetlenül minden oldal gyűlölte a zsidóságot, okok nélkül)? Miért tartott ez a negatív periódus ilyen hosszú ideig a zsidók történelmében (gyakorlatilag Izráel elveszésétől indulva a 20. századig), és miért csak a 20. században és napjainkban kezd stabilizálódni, illetve pozitív irányba dőlni a zsidó nemzet és nép történelme? Miért történt, illetve történhetett ez?