Isten szerelmesé tud tenni egy lányt?

Ezt nem mindenki fogja bevenni, de megosztom azért, hátha valaki számára építő lesz.

Egyszer a metrón utaztam, és egy hölgy ült velem szemben. Egy könyv volt a kezében és olvasott, a könyv címe ez volt: "A szerelemről és más démonokról". Nagyon ledöbbentem, amikor ezt megláttam, és igencsak elgondolkodtatott.

Már hívő voltam amikor ez történt, és eszembe jutottak az általános iskolás és tinédzser éveim: egyik szerelemből a másikba. Kb. 6-7 éves koromtól kezdve egészen 18 éves koromig mindig volt valaki, akibe szerelmes voltam. Az egyik jött a másik után, magam se tudtam, hogy hogyan és miért. Nem volt soha barátnőm, ezek amolyan plátói szerelmek voltak, és általában aránylag hosszú ideig tartottak. Aztán valahogyan vége lett, de jött a következő, aztán a következő. Ez töltötte ki a fiatal éveimet. Egy bizonyos fajta öröm, csodálatos érzés, de egy megfoghatatlan, elérhetetlen vágy, küzdelem, gyötrődés, szenvedés, csalódás, frusztráltság, stb.

Utólag átgondolva és átértékelve a dolgokat azt látom most már, hogy ez a fajta "szerelem" nem Istentől van. Ez egy én-központú, önző "szerelem" volt mindig is. Szeretek egy lányt? Nem, ez nem igaz. Ha őszinte akarok lenni, akkor igazából magamat szeretem. Vágyom rá, hogy az enyém legyen - de miért is? Önmagamért, hogy nekem jó legyen. Csak egy kérdés, vajon azért végzek önkielégítést, hogy neki örömöt szerezzek? Ugye, hogy nem?

Többféle "szerelem" létezik. Van egy önző, én-központú, földi, démoni "szerelem". Ami ahogy jött, úgy megy. Ma az egyik lány felé irányul, holnap valaki más felé fog vonzani.

Amikor kb. 20 évesen megtértem Istenhez, pont egy olyan időszakom és élethelyzetem volt, hogy túl voltam egy sikertelen próbálkozáson, hogy barátnőm legyen, és jött egy kis "pusztaság", amikor a környezetemben nem volt senki potenciális jelölt. Egy ilyen helyzetben tértem meg, amikor nem voltam épp szerelmes senkibe. A gyülekezetbe is úgy mentem el eleinte, hogy hátha lesz lehetőségem lányokkal ismerkedni, és barátnőt szerezni. De pár héttel később rájöttem, hogy az egész eddigi "szerelmi életem" Isten kezében volt. Hálás voltam Neki azért, hogy megőrzött a kapcsolatoktól. Akkor letettem a kezébe az egészet, és nem kerestem többé a "szerelmet". Azt mondtam akkor Istennek, hogy nem szeretnék többé szerelmes lenni, csak majd abba, akit Ő szánt nekem feleségül. Érdekes módon nem jött ezután a "szerelem", pedig volt "kínálat" bőven. Valami megváltozott bennem, és nem is akartam szerelmes lenni.

Pár év "szünet" után elkezdődött a szívemben valami egy lány iránt. Sokáig próbáltam elhessegetni magamtól még a gondolatát is. Egy darabig ment, aztán feladtam. Egy nap, mikor hazamentem, kimondtam Istennek, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba. Egyből eszembe jutott a megtérésem utáni kérésem. Meg is kérdeztem Tőle, hogy akkor most ezzel mi a helyzet? Ő lesz a feleségem? Ekkor eszembe juttatott egy verset a Bibliából:

"Minden jó adomány, és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka."

Majd azt mondta róla, hogy igen, ő az Ő ajándéka nekem.

Ekkor semmi kétségem nem volt afelől, hogy ő lesz a feleségem. Pedig köszönőviszonynál nem volt több köztünk, mégis tudtam, hogy ő lesz a társam. De ez a szerelem más volt, mint a korábbiak. Tudtam, hogy ez egy Istentől, felülről jövő szerelem.

Pár hónappal később megkértem a kezét (az első randinkon). És ami a legdöbbenetesebb a történetben, hogy azt mondta akkor nekem, hogy ő valaki másba szerelmes, de ha tényleg ez Isten akarata, akkor szeretne ő is hasonlóan érezni irántam, és szeretne bizonyosságot kapni efelől.

Nem volt könnyű neki, küszködött az érzelmeivel, de végül pár hónap múlva letette Isten kezébe a dolgot, és azt mondta Istennek, hogy legyen meg az Ő akarata. Erre kapott ő is megerősítést, és az érzelmeit is megváltoztatta Isten szinte egyik pillanatról a másikra, és kapott ő is szerelmet irántam. Ezután igent mondott, és azóta is boldog házasságban élünk.

Tudom, nem hétköznapi történet a miénk, de azt gondolom, hogy van egy Istentől, felülről jövő tiszta szerelem, és van ennek egy tisztátalan, önző, "szerelemnek" csúfolt utánzata. A szerelem simán lehet ördögi, démonikus. Például a szerelmi kötés is ilyen. De házas ember esetén egy külső csábítás mögött is ez áll.

Nem gondolom, hogy mindenkinek hasonlóan kellene társat találnia, de bölcs dolognak tartom megkérdezni Istent egy ilyen fontos kérdésben, hogy kivel kössük össze az életünket. Ha már Ő alkotott minket, akkor Ő az, aki legjobban tudja, hogy ki az az egyetlen, akit nekünk társnak szánt. Ádámnak sem 100 nőt vitt oda, hogy válasszon közülök, hanem 1-et kapott, aki tökéletesen illett hozzá. Sőt, Ádám a házasságkötésük napján találkozott először a feleségével!

#2

" A bibliában sok példa van arra, hogy isten rákényszerítette akaratát másokra."

A biblia egy könyv amit emberek írtak. Azt írtak bele amit akartak.

Elég sokan meg készpénznek veszik.

Itt a baj.

A szabad akarat nem a teremtés első törvénye hanem az ún. keresztények egyik újabb magyarázata arra, hogy vajon hogy lehetséges az, hogy van egy tökéletesen jóságos és szerető isten ehhez képest viszont halál, pusztulás, betegségek, kínzások vannak a világon.

Nagyon gyenge magyarázat, de a gyengeelméjűeket kielégíti.

Miért gondoljátok ,hogy Isten olyan dolgokat fog megtenni amit nekünk kellene?

Ha szerelmes vagy belé, tedd őt is szerelmessé,udvarlással ,kedvességgel,stb..ha nem kellesz neki akkor felesleges a szerelmed,ne pazarold rá.Olyan lányt szeress aki viszont szeret.

Tekintve, hogy istent a háború meg a gyerekéhezés sem erdekli, ami jelenleg zajlik a földön, nem hiszem, hogy majd neked fog éppen csajt szerezni.

Ritka péló dolog lenne, ha ez foglalkoztatná, bár nem lepődök meg rajta, a biblia elég szar arcnak írja le istent.

A háborút mi csináljuk.....az emberek megválasszák a vezetőjüket, aki aztán háborúba küldi őket, ôk pedig mennek.

Élelem is van elég, naponta több száz tonna élelem végzi a szemétben, a mi döntésünk, hogy az emberek egy része éhezzen.

Naponta 25 ezer ember hal éhen a világban, lenne rá felesleges kaja, de nem adjuk oda nekik.

Ezek mind a mi döntéseink.

Ez a szabad akaratumk ajándéka.

Ha a Teremtő átnyulna a fejünk felett, a teremtés szabadsága sérülne.

"A háborút mi csináljuk"

A háborút az isten hozta be a világba, ahogy le is van írva a Bibliában.

Valamint ő teremtette meg a gonoszságot és az önzést is, ami a háborúhoz kell.

Ha ezekből csak az egyik nem lenne, nem lenne háború.

Ezen kívül ő már a teremtés előtt is pontosan tudta, hogy így lesz, mégsem csinált semmit, hogy máshogy legyen.

TEHÁT ez a kifejetett szándéka!

A Teremtés célja hogy az öntudatra édredt végtelen intelligencia, a Teremtő, megismerje önmagát.

Ezt csak akkor teheti meg, ha szabad akarattal ruház fel mindenkit, és beavatkozás nélkül hagyja hogy önmagunkat adjuk.

Ha egy maroknyian élnek egy szigeten, az ő döntésük hogy ezt békében teszik, vagy gyűlöletben, támogatják egymást, vagy irigykednek, meglopják egymást.

A Teremtőtől a mindennél válás lehetőségét kaptuk, korlátozás nélkül.

Itt van Magyarország. Lehetnénk egy egységes nemzet, ahol mindenki mindenkit segíteni próbálna, támogatni, stb.....de nem ezt tesszük.

Ezt nagyon igazságtalan lenne másra kenni....Sorosra, Brüsszelre, Istenre, stb.

Ja, Isten megteremtett egy világot ahol különféle betegségek, gyerekhalálozás van, azt is mi csináltuk ugye?

A rák is az emberiség szabad döntése ugye?