Létezik olyan, hogy Isten valakit megátkoz?

"Jézus néhányszor adott komoly figyelmeztetést nagyon bűnös embereknek, és néha igen határozottan és ellentmondást nem tűrően képviselte az igazságot és az igazságosságot, de senkit sem átkozott meg tudtommal. Legalábbis én nem ismerek a Bibliából olyan részt, ahol Jézus megátkoz bárkit is. A bűn hozza az átkokat az emberekre. Jézus azért jött, hogy ezt az átkot eltörölje. Ezért halt meg a kereszten, hogy ne legyen kárhoztató ítélet azok ellen, akik hisznek az ő vérében.

A Biblia szerint Isten sokat haragszik, de nem az emberekre haragszik, hanem a bűneikre, amellyekkel tönkreteszik magukat és másokat, és ami miatt alkalmatlanná válnak az örök életre, hogy Vele együtt élhessenek boldogan a mennyben. Isten nagyon vágyik egy szeretetteli, örökké tartó közösségre a teremtményeivel, de a bűn ennek akadálya. Ezért ő határozottan és erőteljesen azt akarja, hogy mindenki, mindenhol térjen meg. Most még van rá lehetőség. Most még Isten haragja csak a bűnök ellen irányul, nem a bűnösök ellen. Amikor majd eljön az ítélet napja, akkor már a meg nem tért embereket fogja sújtani a haragja és bosszúja, és tűzzel fog ítélni.

A halálos bűn nem egy konkrét bűn, hanem akkor következik be, amikor valakit már annyira átjárt és tönkretett valamelyik bűn, amiben egyre mélyebbre süllyedt, (ami lehet bármelyik fajta bűn) hogy már Isten sem tudja különválasztani az őt és a bűnét. Az ilyen ember általában már gyűlöli Istent. Nem csak fáj neki az igazság, hanem gyűlöli az igazságot, és kemény szívvel támadja Istent és Isten munkáját. Akinél ez az állapot bekövetkezik, annak nincs már lehetősége üdvözülni. Magam úgy gondolom, hogy halálos bűnt elsősorban keresztények tudnak elkövetni, ugyanis aki nem keresztény, az eleve a szellemi halál állapotában van, vagyis már eleve halott Isten számára. Nem kell neki elkövetni semmiféle halálos bűnt, mert már halott. Az ilyen embernek felesleges a halálos bűnön aggódnia, előbb talán életet kéne kapnia! Valaki úgy lesz keresztény, hogy újjászületik, vagyis átmegy a halálból az életbe. Ha ezt az életet elveszti, onnan nincs visszaút. Jézus csak egyszer halt kereszthalált, ezért egyszer van lehetőség újjászületni és megmaradni Krisztusban, megmaradni az Életben. Aki elbukik, vagyis újra a világot választja Isten Országa helyett, szándékosan és folyamatosan újra vétkezni kezd, annak arra lenne szüksége, hogy Jézus másodszor is kereszthalált haljon érte. Ez pedig nem lehetséges. (Zsid 6:4-6, Zsid 10:26-31) A kereszténység nem videójáték, ahol x életed van. Persze Isten elképesztően türelmes tud lenni, de ha egy újjászületett keresztény szándékosan és folyamatosan vétkezni kezd, akkor a tűzzel játszik, mégpedig a testét-lelkét egyaránt megemésztő tűzzel.

Aki meg nem keresztény, és halogatja a megtérést, az azzal játszik, hogy a bűneiben hal meg, azaz Istentől elválasztva fogja tölteni a túlvilági életét, majd a feltámadáskor ítéletre kerül, a teste és lelke elpusztítására.

Azt mondod, hogyha Isten a pokolba vet embereket, akkor nem egy szerető Isten? De, éppen ezért szerető Isten. Egyrészt a saját gyermekeit szereti annyira, hogy nem fogja engedni, hogy az otthonukba, a mennybe hitetlen, gyáva, tisztátalan, önző, gonsoz emberek bekerüljenek. Másrészt szereti azokat is, akik a pokolba kerülnek. A pokolban ugyanis el fgoja pusztítani őket, emiatt nem fognak egy ocsmány, beteg, rothadó, és sok szenvedést okozó testben, amely testben feltámadtak, örökké szenvedni. Mert a Pokol az elpusztítás, a megsemmisítés helye, a második halál. Csak Jézus tud egy romolhatatlan testben feltámasztani. Akit nem ő támaszt fel, annak megváltás lesz a Pokolban elpusztulni, és így megszabadulni az örök szenvedéstől."

ezt egy internetes oldalon olvastam. Sokszor borzalmas, kárhoztató dolgokkal van tele a lelkiismeretem, többek között a legijesztőbb ez volt, hogy a bűneim, engedetlenségeim miatt Isten engem megátkozott, ne járjak templomba és ne imádkozzak, mert csak átkokat szórok magam körül, a gyerekeim is átkozottak, rám már nem érvényes többé Krisztus kereszthalála stb... Most már ott tart a dolog, hogy kolostorba kell vonulnom hogy a gyerekeim életét megmentsem. Hallottam olyant is, hogy én csak a bűnt és a sátánt szolgálom. Hallottam már olyant is hogy én pokolfajzat, ördög vagyok, többé nekem nem fog megbocsátani senki, és hinni sem fog nekem senki. Imádkozni szoktam, templomba is járok, ott többnyire megnyugszom, de ez időnként újra kezdődik. Én tudtam az igazságot, de a rettegés amit ez okozott, protestáns felekezetbe vitt, valahogy a katolikus hit mindig ezeket a rettegéseket jelentette nekem. Régen olvasott szentek legendái alapján az istenhez vezető út a rengeteg szenvedés, önmegtagadások, ostorozások, aszkézis. Ez Isten hangja lenne? Ha hallom, borzalmas rettegés van bennem, pánikrohamokig fokozódik. Borzasztó erős és ijesztő hang. Létezik ilyen, hogy Isten nem bocsát meg? Igyekszem az egyház, és a tanítóhivatal tanítása szerint élni, de mintha Isten, vagy a lelkiismeretem egyre nagyobb terheket rakna rám. Valóban így lenne? Valaki az ördög gyermeke? Írtam korábban Önnek, hogy hallottam olyan hangokat is, nem élhetek fél évig nemi életet a férjemmel, próbáltam ezt elhessegetni, kisbabánk is fogant aki nemsokára fog megszületni. Én akkor ezt Isten ajándékának gondoltam. Van olyan, hogy egy gyermek a bűn és a sátán gyermeke? A hang ezt mondja a fejemben. Szentgyónáshoz járulni nem merek, valahogy ez a hang nagyon erőteljesen visszatart, ne merjek. Ott tartok, hogy megzavarodom. És olyankor gúnyosan szól a hang, "nekem lesz igazam, szétvered a családot magad körül, megzavarodsz, te fogod megölni a gyerekeidet..." Hogy a tavaly meghalt kis magzatom is az én bűneim következménye. Ez írás alapján amit fennebb belinkeltem, a hang Istené (?) Férjemhez közeledni vagy a közeledését elfogadni nem merem, félek csak még több rossz okozója lenne. Tényleg a sátán lenne bennem? Ha imádkozom, mindig azzal kezdem hogy távozzon tőlem és Isten adjon tiszta gondolatokat. Folyamatosan az aszkézis, az öngyűlölet. Hogy ne merjem semmiben sem jól érezni magam mert ami nekem jó az mind az ördögtől jön.

Nagyon szenvedek, bele fogok ebbe őrülni. Pszichiátrián is kezelnek, mert nem tudom a napi tevékenységeimet végezni. Ez lenne Isten akarata? Voltam zarándoklaton is, ahol hatalmas szeretetet és békét éreztem, ám nem tartott sokáig, jött a hang hogy "na, az ördög elvette a lelkiismeretedet? Nehogy azt hidd bárminek is vége."