Az bűn ha valaki olyan jelzőket használ, hogy ,,tökéletes" , ,,isteni" vagy ,,mennyei"?

Két dolgot kérdezel egyszerre: „ez nem tiszteletlenség-e Istennel szemben” (még egy kérdőjel is hozzátartozik), illetve „a többi szerintetek is elmegy?”. Ha kérdezel, akkor meg kell határozni, hogy kitől kérdezed. E két idézet alapján egyrészt úgy tűnik, hogy kíváncsi vagy arra, hogy Istennek mi a véleménye a felsoroltakról, másrészt pedig emberek véleményét kérdezed. Ez utóbbi esetben nem Isten akaratát tudakozod.

Sokkal inkább úgy kellene hangzania a kérdésnek, hogy Isten szemében tiszteletlenség-e ez meg ez? Ebben az esetben a Bibliát kell alapul venni, nem pedig az emberek véleményét. Azért kell a Bibliát alapul venni, mert az Isten szava (2Timóteus 3:16 alátámassza ezt). Ha pedig nem a Bibliából szeretnél választ kapni, hanem emberek véleményére vagy kíváncsi, akkor téves képet kapsz afelől, hogy mi bűn és mi nem bűn, mivelhogy az emberek gondolatainak összessége nem Istent képviseli – ezt láthatod a hozzászólók között is. A hozzászólók kivétel nélkül mind „szerintem”-et írtak, tehát mindenki a saját gondolatát írta le, nem pedig Isten gondolatát írták le. A Bibliából nem idéztek, de még bibliai logikát sem használtak, teljes mértékben a saját maguk érzéseikre, megítélésükre támaszkodtak. Az ige tisztán mutatja a „szerintem” nézőpontú emberek valódiságát: 1 Korintus 11:31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.

Az a magyarázat, ami Bibliára nem támaszkodik, nem Istentől van. Tehát el kell döntened, hogy kit kérdezel: Istent vagy embereket. Ha azt szeretnéd megtudni, hogy Istennek mi kedves vagy mi nem az, akkor a Bibliából kell keresni a választ, máskülönben a magyarázat nem Istentől származik.

Az emberek véleménye csupán egy átmeneti megnyugvást ad, ami nem igazi megnyugvás, hanem álmegnyugvás. Mivelhogy nem az a valóság, így amikor a valósággal szembesülsz, az furdalni kezd – feltéve, ha a lelkiismeretedet még nem gyilkoltad meg olyan mértékben, hogy az ne jelezhetne.

14-es hozzászólása „Egy finom étel, egy szép virág, egy kellemes illat lehet isteni. Mert Ő alkotta, tőle való!” nem áll meg. Ugyanígy az előtte lévő hozzászóló sem igaz dolgot ír. Megfigyeléseim alapján állítom, hogy az emberek rendszerint nem hálaadásból mondják ki, hanem gondolkodás nélkül Könnyelműen kicsúszik a szájukon. Ha visszakérdezel, hogy miért vette fel Isten nevét, akkor nem emlékeznek arra, amit 5 másodperccel előtte mondtak (saját füleim tapasztalata), ha pedig mégis emlékeznek rá, akkor pedig zavarja jönnek, mivelhogy nem tudatos, hála nincsen benne, Istent tehát nem dicsőíti.

Helyes dolog ugyan, hogy felmerült benned, hogy hallgatsz a lelkiismeretedre, de ne embereket kérdezz, hanem Istent kérdezd! Ez nem „kísértés”, hanem a szívbe írt törvények (ami a lelkiismeretet jelenti) jelzése. Ezeket Isten írt minden ember szívébe. Bibliai alapja:

Róm 2:15 Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.

A Bibliában parancsot látunk a keresztyénekre nézve: Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak. (Ef 5,10)

Megítélni, hogy mi kedves az Úrnak, csak az Úr szavait ismerve lehet, és egyúttal ki van zárva az emberek gondolata, véleménye.

A Bibliában két helyen is az áll:

2Mó 20:7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

5Mó 5:11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

Néhány mondat múlva visszatérek e két igére, de most áttérek a „mennyei” kifejezésre.

A legegyszerűbb logikával: ami „mennyei”, az a Mennyben van. Ez azonban, ahol élünk, a Föld. Tehát minden olyan dolog, ami erről a Földről származik és bármennyire élvezetes dolog, akármennyire is ízlett az étel vagy gyönyörködik az ember a tájban vagy bármiben (ami a Földről származik), az mindig is földi marad. Ezzel a logikával helytelen ezen a Földön a mennyei jelzőt olyanra használni, amire az nem jellemző.

Isten nevének a hiába való felvétele azért bűn, mert feleslegessé teszi, megszokássá teszi az ember Isten nevét, Azt a személyt, aki szent. A Szentnek a lejáratása szentségtelen dolog (legyen az a Szentháromság bármelyik személye is az alany).

A „mennyei” szót is, ha feleslegesen használja az ember, akkor is Isten szentségét veszi fel feleslegesen, mivelhogy a Menny is az Övé és az szent, az tökéletes. Ezzel szintúgy lejáratja a szentséges helyet.

A tökéletes szó emberre nézve Isten szemszögéből csak Jézusra érvényes. Igével gondolom nem kell alátámasszam, mert te magad is elfogadod, de ha mégis kérsz igét, küldök. Mivelhogy más embert nem illet meg a tökéletes jelszó, ezért bűn alkalmazni más valakire.

Bennem felmerült az, hogy az általad leírt „tökéletes” jelző használata nem emberre érvényes. Egy épület lehet tökéletes, mert nem omlik össze, jól meg lett tervezve, maradéktalanul betölti a szerepét, funkcióját tekintve kifogástalan, nem lehetett volna jobban megtervezni. Ez esetben tárgyról beszélünk, és ebben a szövegkörnyezetben a „tökéletes” szó szellemi értelemben véve semleges, tehát ebben a szövegkörnyezetben nem bűn.

Attól, hogy sokan gondolják azt valamiről, hogy nem bűn, holott Isten szemében igenis bűn, Isten nem fogja átváltoztatni szentté a bűnt. Vélekedhetnek milliók vagy milliárdok is egy dologról, hogy nem bűn, holott bűn, de az nem fogja megváltoztatni Isten gondolatait.

„a többi szerintetek is elmegy?” E szavak mögött a következő áll: Érzed, hogy nem helyes, de mégis próbálod megnyugtatni magadat, hogy nem nagy bűn. Isten szemében nem létezik olyan, hogy valami elmegy, nincsen kis bűn, ami meg van engedve. Vagy bűn valami vagy nem bűn. Nincsen olyan, hogy éppen, hogy nem bűn vagy éppen (már) bűn. Nincs köztes lehetőség, nincs átmenet. Vagy bűn valami vagy nem bűn. Éles határ van a bűn és nem bűn között. Isten akaratát kell keresni, azt, hogy Isten szemében bűnnek számítanak e az említettek.

Az általad említett „kényszerbeteg”-ségre ez a Biblia válasza:

Ján 8:36 Azért ha a Fiú (az Úr Jézus) megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

Egyedül Jézus Krisztus tehet szabaddá bármiféle rabságból. És egyedül Ő az, aki megszabadíthat a bűn következményétől. A bűn következménye örök halál (Pokol, Kárhozat vagy még második halálnak is írja a Biblia).

Róm 6:23 Mert a bűn zsoldja halál...

Nem lehet cselekedetek által elkerülni a Poklot (a bűn büntetését) és a Mennyországba jutni.

Efe 2:8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Efe 2:9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

Nem lehet azzal a Mennyországba jutni, hogy saját magadból kívánsz engedelmeskedni Neki. A kegyelmet kell elfogadni, hiszen Jézus Krisztus minden emberért meghalt (ezért is jött le az Isten a Földre (Jn. 12:47)), minden ember bűnének a büntetését szenvedte el a kereszten, a tiedet is. Nem lehet tehát a bűn büntetését jócselekedetekkel kivédeni és az örök életet megvásárolni. Vér a költsége a bűnnek:

Zsi 9:22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.

Az Úr Jézus meghalt a kereszten, a bűnbocsánatot Hozzá fordulva nyerheted meg és megszabadulhatsz minden kényszerbetegségből, minden félelemből, beleértve a halálfélelmet is.

A Bibliában az áll:

1Jn 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Az Úr Jézus mondja:

Ján 5:24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

Közeledj az Istenhez és Ő közeledni fog hozzád! (Jakab 4:8) És nem csak neked írom ezt az igét, hanem mindenkinek, még azoknak is, akik téves nézetet osztottak meg!