A keresztszülőség tulajdonképpen csak társadalmi formaság?

Mindenki sajat tartalommal tölti meg az effajta kapcsolatot. Sajat es a keresztgyerek csaladjanak igenyei szerint.

Szerintem. 😁

Én amikor voltam keresztelőn az általában megszokásból vagy nagyszülők nyaggatása miatt volt. Így a keresztszülői "feladatokat" sem vették komolyan.

Ez persze más lehet komolyan vallásos családoknál.

Annak ellenére azonban hogy nem vették komolyan a keresztszülői feladatokat mégis a kapcsolat mintha kicsit megváltozott volna közöttük.

Például 3 testvér közül az adott rokon kivételezett azzal a gyerekkel elég látványosan aki a kereszt gyereke volt.

"Általában nem is a hit alapján választanak keresztszülőt, ez az egész csak ilyen haverkomaság."

Általában.

Engem a barátnőm kért fel, hogy legyek a kisfia keresztanyja. Barátnőmet a templomból ismerem. A rokonságból nekik nem volt olyan, akit felkértek volna, mert alkalmas lenne erre. A második gyerekük keresztszülei is egy hívő, baráti pár. Nem rokonok.

"Emellett, ha mondjuk a szülők nem nevelik vallásosnak, nem küldik templomba, akkor te mind külső személy hogyan szólj bele abba, hogy ők így élnek?"

Nézd, nehéz ez. Párom keresztapja az unokaöccsének. Párom hívő, de a tesójáék nem annyira. Nehéz mit csinálni, mert nem rángathatja el hittanra vagy templomba a szülők beleegyezése nélkül. Annyit tud csinálni, hogyha felmerül kérdés a kereszténységgel kapcsolatban, akkor elmagyarázza a gyereknek.

Szóval a keresztszülőség nem formaság. Olyan ez, mint a húsvét. A társadalom nagy részének lehet, hogy formaság. "Nyuszi ünnep". A keresztényeknek meg ennél jóval több. Ne vitassuk el, hogy vannak, akik komolyan veszik.

Az esetek többségében formaiság, ez igaz.

"Emellett, ha mondjuk a szülők nem nevelik vallásosnak, nem küldik templomba, akkor te mind külső személy hogyan szólj bele abba, hogy ők így élnek?"

A keresztelés alkalmával megígérik a szülők is a vallásos nevelést / neveltetést. A gyakorlatban a keresztszülő persze nem szól bele, ha mégsem vallásos a gyerek nevelése, de elvileg nem kellene hogy fennálljon ilyen probléma.

"A gyakorlatban a keresztszülő persze nem szól bele, ha mégsem vallásos a gyerek nevelése"

Nem annyira persze az. A keresztszülőnek van köze a dologhoz. Nem azt mondom, hogy kérje számon rajtuk nap mint nap, de azért nem is az a dolga, hogy beletörődjön, hogy na, akkor kész, nem lesz vallásos a gyerek. Az a minimum (és nem is olyan kicsiség!), hogy (minél rendszeresebben, annál jobb) imádkozik a keresztgyerekéért meg a szüleiért, hogy jó útra térjenek.

Eredetileg a keresztszülők a szülők által választott, leendő pótszülők voltak. Ezért volt szokás közeli rokonokat felkérni a tisztségre, például valamelyik szülő testvérét. Amíg az egyházi és a polgári jog erősen össze volt fonódva, addig a polgári törvényekben is a keresztszülői státusz jogot adott esetlegesen a gyámságra. Nem tudom, hogy manapság a polgári jog elfogadja-e egyáltalán a ugyan ezt (tehát hogy adott helyzetben a gyámszülő szerepét a nem vérségi rokonságban lévő keresztszülő lássa el). Viszont ugyan ez megfordítva is működött az egyházjogban: a keresztszülő első fokú rokonnak számított (szülő, nagyszülő, testvér), így kizárva például a házasságot keresztgyermek-keresztszülő között.

Mára mindez általában valóban névlegessé és alkalmivá vált, valóban csak formaságnak számít... ha mindenki aszerint áll hozzá! Elvileg joga lenne a kesztszülőnek (pláne egy bérmaszülőnek) a keresztgyermekét a szülők tiltakozása ellenére is elvinni misére, kikövetelni a hitoktatást a számára, netán a keresztgyermek hitéletét kontrolálni és befolyásolni, stb... viszont ha egyik fél sem ragaszkodik hozzá, akkor teljesen felesleges a dolog. Egyszerűen szólva: az adott emberektől függ, hogy mik lesznek a keresztszülő elvi- és gyakorlati feladatai, valamint hogy mindaz a gyakorlatban hogyan kerül kivitelezésre.

"Elvileg joga lenne a kesztszülőnek ... a keresztgyermekét a szülők tiltakozása ellenére is elvinni misére"

Emberrablás módszerével? Vagy hogy?

"kikövetelni a hitoktatást a számára"

A szeretet nevében követelni?...

"a keresztgyermek hitéletét ... befolyásolni"

Hát befolyásolni igenis befolyásolja: azzal, ahogyan ő maga él, hiszen azzal példát mutat, és minden példa befolyásol - hogy milyen erősen, az elsősorban attól függ, hogy mennyire szoros a kapcsolat a keresztszülő meg a keresztgyermek között.

Sajnos többnyire igen, pedig eredeti célja jó dolog lenne. Nekem van egy keresztfiam, talán valamennyire sikerült rá hatnom is pozitívan, például ha nem is mindig, de azért jár templomba. De mellette látom, hogy kezd rossz útra is térni.

Viszont legalább foglalkoztam vele ilyen téren is. Egyébként nincs köztünk túl nagy korkülönbség, tehát bennem inkább látott testvért/unokatestvért, mint "apát".

6

"Eredetileg a keresztszülők a szülők által választott, leendő pótszülők voltak. Ezért volt szokás közeli rokonokat felkérni a tisztségre, például valamelyik szülő testvérét. Amíg az egyházi és a polgári jog erősen össze volt fonódva, addig a polgári törvényekben is a keresztszülői státusz jogot adott esetlegesen a gyámságra."

Igy van.

Elvileg potszuloket valasztottak, es azt vallalta a keresztszulo, hogy ha a szulok meghalnak, akkor felnevelik a gyermeket. Ezert szamitott mindig is megtiszteltetesnek, ha erre valakit (tobbnyire kozvetlen rokont, tehat a szulo testveret) felkertek, a bizalom jeleul. Ezert is volt sokszor ugy, hogy az egyik gyereknek az egyik, a masiknak a masik szulo testvere lett a keresztszuloje, hogy ne terheljek azt a csaladot tobbszor.

Mara valoban megvaltozott: maguk a resztvevok toltik meg olyan tartalommal, ami nekik megfelelo.