Miért jellemző sok magát vallásosnak mondó emberre az álszentség, képmutatás? Mi a véleményetek erről?

Japánban például a Meidzsi-korban legalizálták a házasságot a papi és szerzetesi személyek számára, mivel egy csomó buddhista szerzetes nem tartotta be a cölibátust, prostituáltakhoz járkált, több szeretője is volt, voltak akik érzelmi kapcsolatokra kihasználták a segítőket (akik általában fiatal fiúk voltak) stb. Az, hogy engedélyezték a házasságot számukra nagyjából megoldotta a problémát. A vicc az egészben az volt, hogy ezek a szerzetesek előtte tanították az 5 erkölcsi szabályt, aminek a betartására mindenkit köteleztek, ebben benne volt a helytelen szexualitástól, paráznaságtól való tartózkodás is.

Miért van sok álszent a hívő, vallásos emberek között?

Minden tiszteletem azon hívő emberek felé, akik betartják azokat, amiket tanítanak, de miért van ilyen sok, aki nem?