A keresztények valóban ilyenek lennének?
Én magam is keresztény vagyok de amennyire másokkal kommunikáltam és amennyit tapasztaltam, nekem úgy tűnik, hogy két típusa van a keresztényeknek. Az egyikbe tartoznak azok, akik elvileg keresztények és tényleg hisznek Istenben de mégis lazán veszik a Bibliában leírt dolgokat és aki meg jobban hisz mint ők és a tetteivel jobban kifejezi, azt kb. hülyének nézik. Meg úgy látják mintha valami UFO lenne.
A másik típusba meg tartoznak azok akik úgy tesznek mintha az olyan magától értetődő lenne, hogy a Bibliában mit hogy kell érteni, hogy mikor hogy kell cselekedni, sima ügy bűntelennek lenni és ennyi. És ha vele beszélsz vagy osztod meg vele egy problémádat vagy kérdésedet akkor az lesz az érzésed hogy mintha ő bűntelen lenne és hozzád képest ő milyen csodálatos keresztény.
Ha valaki a középúton van szóval valahogy egyik kategória sem és még tapasztalatlanabb a témában de azért komoly szándékai vannak a hitével, akkor vagy olyan keresztényekbe botlik akik az első kategória vagy a második.
Szerintetek nincs ebben valami? Én alig találok olyan keresztényt aki az arany középút lenne. Aki komolyan veszi a hitét teljes mértékben, de nem is érzed úgy magad mellette mintha ő egy angyal lenne hozzád képest és szinte hülyének néz téged szóval tudja és megérti, hogy milyen tanácstalannak, bűnösnek, bizonytalannak és bárminek lenni.
válasza: válasza:#1 Itt a kérdező szerintem nem arra gondolt, hogy a Krisztusban lenne középút, hanem arra, hogy a kétféle embertípus között nincs, ezért nem talál saját magához hasonlót.
Az az igazság kérdező, hogy én is hasonlóan éreztem. Sokszor ha néztem akár Youtubeon olyan embereket, akik úgymond prédikátorok voltak, akkor szinte sajnáltam, hogy inkább a régi életük bűneit hangoztatták, nem pedig a jelenlegi gyenegeségeiket. De nem azért, mert álszentnek gondoltam őket, hanem mintha azt akartam volna, hogy nekik is legyenek gyengeségeik, csak azért, hogy ne érezzem magam egyedül ebben. Amikor viszont én találkozok olyan emberekkel, akik el vannak tévedve, akkor én is egyfajta tanítónak érzem magam hozzájuk képest. Egy kicsit azért, mert bennem is van egy kevés felfuvalkodottság, másfelől meg tényleg segíteni akarok.
Lehet ez a kettőség azért van, mert akik tényleg megízlelik az igazságot, bennük keletkezik egy buzgóság arra, hogy azt akarják, hogy ez legyen az életük középpontja.
válasza:Erre most az jutott eszembe, hogy miért mindig a tükörképedet keresed? :)
Akár barátot akár párkapcsolatot keresel, csak jobban jársz ha nálad szellemileg érettebb emberrel kerülsz kapcsolatba. Az ilyen nem néz "hülyének" nyugodj meg.
válasza:Szerintem ahány ember, annyifélekeppen hisz.
Inkább te sorolod automatikusan oket két csoportba, attól fuggoen, hogy toled relatíve hova "esnek": lazábbak, vagy szigorúbbak.
Vagy lehet, hogy foleg ilyenekkel találkoztál, nem tudom.
En biztos hogy ennél tobbfélével.
Az, hogy ki mennyire hisz, nem abból látszik, hogy a tetteivel mit fejez ki, hogy mennyit tart be az egyhaz eloírásaiból és mennyit beszél a hitérol. Vagy mennyire csodalatos kereszténynek tartja magát.
Tény, hogy vannak, akik szeretnek felvágni meg versenynek gondolják az egészet, de én ezeket nem szoktam komolyan venni. De nagyon sokan nem ilyenek.
Erdekes, hogy mindkét csoportot úgy jellemezted, hogy "hulyének néz" téged.
Én eddig gyakran ezt érzékeltem, hogy többnyire mintha hozzám képest ők ilyenek lennének.
Ami engem illet, én őszintén szólva mostanában vagy az egyik típussal találkoztam, vagy a másikkal.
Sokkal ritkábban találkozok olyannal, aki hozzám hasonló. Szinte nem is szoktam, olyan is előfordult már, hogy először úgy tűnt, hogy olyan mint én, aztán kiderült, hogy mégse mert valahogy utána meg úgy tett mintha ő jobb lenne nálam és neki segítség nélkül, tökéletesen sikerülne minden (ami a hitet érinti) és mintha magához képest én bűnösebb lennék, pedig nem is biztos. Lehet sokan vannak hozzám hasonlóak is, csak még én nem futottam bele ilyen emberekbe.
Én azt hiszem, hogy tényleg ideális tanító Jézus volt és olyan mint ő, olyan szerintem nagyon ritkán van, ha van egyáltalán. Ő tanítani akart és tudta milyennek nem szabad lennünk, közben mégse tett úgy mintha ez olyan könnyű lenne (például a bűn elkerülése). Nem tett úgy mintha mindenkinek ugyanúgy meg kellett volna érteni mindent a hittel kapcsolatos dolgokból, mindenkinek az ő szintjén magyarázta a dolgokat. Ő bűntelen volt és bár a bűnösöket igyekezett jó útra terelni, mégis megértő volt az emberekkel és az emberi természettel szemben.
Közben pedig nem nézett senkit hülyének úgymond a nagy hite miatt amikor arra volt példa. Sokszor olyan embereknek is segített akiket a körülöttük levők nevetségesnek tartottak a hitük miatt vagy akiknek nagyon nagy bátorság kellett ahhoz, hogy legyen hitük. Tudnék erre több példát. Manapság már szerintem gyakran a keresztény emberekben sincs olyan nagy hit és ha valakiben van, azt meg furcsállják. Van, hogy kételkednek, hogy lenne ennek értelme, pedig pont az szerintem a hit lényege. Valamikor eleve kijelentik, hogy Isten úgyse hallgat meg, pedig pont azt mondta Jézus is, hogy ne adjuk fel és kérjünk. Tény, hogy ez kontextusfüggő is, de nekem már van erről tapasztalatom.
Sokan vannak ma már olyanok is, szerintem a keresztények 80%-a ilyen, akivel találkoztam, de lehet több is, aki hisz Istenben és valamilyen szinten ezt kimutatja és ennek megfelelően cselekszik és valamennyire jelen van az életében a hit, de nem a legfontosabb számára. Ami kényelmes neki belőle, azt elfogadja, ami nem annyira, azt nem mindig. Ami még összeillik a világi dolgokkal, az rendben van, de ami már attól eltér, az valahogy már nem. Ha meg én kisebb áldozatokat hozok a hitem miatt, csak azért, mert nekem az fontos, akkor meg engem néznek furcsának. Akik meg úgy tesznek mintha minden olyan könnyű lenne és nekik mindig menne, ők meg keveslik is azt, amit én csinálok.
válasza:Elhiszem, hogy rengeteg kepmutato meg rosszindulatu kereszteny van. Meg sokan jonnek az elvarasaikkal, hogy milyen a "jo" kereszteny. Felmondjak a lecket meg predikaljak a kliseket, hogy milyennek kell lenni, mikor ok sem tartjak be.
De en pl. nem hiszem, hogy azon mulna, hogy mennyi aldozatot hoz az ember a hiteert (ahogy irod). Vagy hogy tokeletes legyen, vagy kevesbe bunos masokhoz kepest. Szerintem mind bunosok vagyunk, es a kereszteny hit nem szabalykonyv, amiben ki kell pipalni minel tobb pontot.
Es ne felejtsd el, hogy senkinek nem ismered a hatteret, hogy mennyit szenvedett vagy szenved az eletben, miert olyan, hogyan lett olyan, amilyen.
Lehet, hogy ha pl. velem talalkoznal, akkor engem abba a csoportba sorolnal, aki kiszedegeti maganak belole, ami neki jo, es a tobbit hagyja. Es megitelnel engem. Pedig nem latsz a szivembe, hogy mennyi hit van bennem, vagy hogy pontosan mi a hitem tartalma, milyen mely.
Ez annyira szubjektiv es egyeni. Emellett teljes mertekben maganugy. Az is, hogy mennyit mutatok ki belole (es kinek!), az is, hogy mennyire fontos az eletemben - es ez nem latszik.
Egy kicsit ugy erzem, keresed a helyed, a kereszteny identitasodat, valami valtozik benned, ami termeszetes. Amiatt annyira fontos, hogy mit gondolnak masok. Ha majd kialakul a szuveren hited es megerosodik, akkor nem fog annyira erdekelni, vagy zavarni, hogy masok milyenek es mit gondolnak rolad.
Nagyon sokfelekeppen lehet ezt JOL csinalni.
válasza:Ha elolvasod az ún. Hegyi beszédet (Mt 5-7. fejezet), akkor láthatod, hogy Jézus olyan magasra tette a mércét, hogy a maga erejéből a legjobb ember se tudja átugrani. Csak Istennel, a vele napi szinten megélt kapcsolatból feltöltekezve lehet úgy élni, ami elvezet az üdvösségre. Amikor Jézus találkozott az ún. "gazdag ifjúval" (Mk 10:17-27), aki tökéletesen betartotta a Mózes törvényét, neki azt mondta, hogy ez még nem elég, van még egy hibája: adja oda a vagyonát a szegényeknek, és aztán kövesse őt [Jézust].
Az, hogy Jézus nem küldött el senkit, aki hozzá jött, azokat sem, akikről előre tudta, hogy nem hisznek, és még Júdást sem küldte al, aki végül elárulta őt, az az ő isteni szeretetéből fakad. Az Isteni szeretet nem méricskél, és nem vár viszonzást, nem vár egy kielégítő végeredményt. Valószínűleg sokan elkárhoztak azok közül, akik Jézussal voltak, mert valami rossz motivációból követték Jézust, de Jézus nem küldte el őket magától. Ő szerette azokat is, akikben nem látott semmi reményt. Tehát amikor azt látod, hogy Jézus milyen kedves volt az emberekkel, és mennyire "lement" az ő szintjükre, az csupán Istenről mond dolgokat, nem az emberekről. Nem jelenti, hogy azok az emberek üdvözültek. Isten kedves és megértő az emberekkel, de csak azok az emberek maradnak meg Krisztusban (azaz a kegyelemben és üdvösségben), akik úgy élnek, mint Jézus. Lásd 1Jn 2:6 "Aki azt mondja, hogy őbenne [Krisztusban] marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt."
Mit jelent ez? Azt, hogy tökéletesen bűntelennek kell lenni? Nem, hiszen magában a János első levelében van leírva az is, hogy mit tegyünk, ha vétkeztünk (1Jn 1:9). De a jézusi élet azt viszont jelenti, hogy Jézusnak és az ő ügyének messzemenően a legfontosabbnak kell lennie az életünkben. Hogy még apánk, anyánk, gyerekünk vagy a saját lelkünk szeretete is el kell törpüljön amellett, ahogyan Jézust szeretjük. Ha valaki szereti Jézust, akkor olyan dolgokat tesz, ami Jézusnak örömet okoz (jó cselekdetek), és olyan dolgokat nem tesz, amit ő gyűlöl (bűnöket). Az őiránta való szeretet azt jelenti, hogy megtartjuk az ő parancsolatait. Ha valaki kereszténynek mondja magát, de válogat Jézus parancsolatai közül, az tévelyeg. Lehet, hogy nem tudja, hogy tévelyeg, akkor öntudatlan módon tévelyeg. Ha egy közösségben elég sok ilyen ember van, az olyanokat is magával ránthat a langyos keresztény létbe, akik valami többet szeretnének.
Tehát az a kérdés, ha tényleg csak az a két kategória vagy lehetőség van, amelyeket te érzékeltél, akkor melyikhez csatlakozol. Akiket túl jónak találsz, vagy akiket túl rosszank találsz magadhoz képest? Mert valójában egy jó viszonyítási alap van, Jézus. Ezért én inkább azokat választanám, akik jobbak nálam. Persze vizsgáld meg őket nyugodtan, hogy őszinték-e, és tényleg úgy is élnek-e, ahogy beszélnek. Ha képmutatók, akkor hagyd őket békén. Beszélni nem egy nagy dolog, de úgy élni a mai világban, mint Jézus, az igencsak kihívó.
üdv, Stefán
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!