Hitüket aktívan gyakorló, Krisztusi életet élő keresztényekhez, lehetőség szerint katolikus vallásúakhoz fordulnék. Szerintetek mi értelme van a gyónásnak? ( a gúnyolódásból, rosszindulatú kommentelőkből és igeferdítésekből, nem kérek köszönöm).

"Tudomásom szerint, illetve a Bibliára alapozva, a bűnbocsánat egyetlen feltétele a bűnbánat, és a bűneinket egyedül Isten bocsájthatja meg."

Akkor rosszul tudod. A bűnbocsánat feltétele, de nem egyedüli feltétele a bűnbánat, hanem szükséges a bűnök szóbeli megvallása is. Ez látható már az Ószövetségben számtalan esetben és az Újszövetség is felszólít rá:

"Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése."

"Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban."

"Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket."

stb.

A bűnöket végső soron valóban Isten bocsátja meg, de mit is mond Jézus?

Jn 20,22-23

Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

Mt 16,19

Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”

Ezt a hatalmat Jézus az apostolainak adta, akik kézrátétellel tovább adták majd. Ezzel válaszoltam az írásod végén lévő egyik kérdésre is.

Érdemes ezt átolvasni, ha kétségeid vannak:

[link]

[link]

Bocs, nem olvastam a regényedet.

A gyónáshoz rendszerezni kell a gondolatokat, átgondolni a bűneinket.

Beszélünk a pappal, aki amellett, hogy teljes bizonyossággal elmondja, hogy Isten megbocsátott, még tud vigasztalni, tanácsot adni is.

Az elégtétel nem mindig ima, hanem van, hogy jobban el kell gondolkodnod egy igeszakaszon, vagy helyreállítanod az eredeti állapotot, például ha loptál. Komolyabb bűnök esetén fel kell adnod magadat a rendőrségen.

A gyónás abban is segít, hogy megbocsássunk magunknak.

Egy kis történelmi előzmény:

A kereszténység első századaiban még nem volt gyónás. Az akkori elképzelés szerint a bűnöket csak egyszer az életben, a megkeresztelkedéskor lehetett "eltörölni". Magyarul: a korai keresztények hite szerint a keresztség felvétele után Isten már elvárta, hogy ne kövess el bűnt.

Ennek viszont az lett a következménye, hogy mindenki csak a halálos ágyán keresztelkedett meg, mert így utána már nem volt alkalma a jóembernek bűnt elkövetni. :) A legismertebb példa erre maga Constantinus császár, aki szintén csak a halálos ágyán keresztelkedett meg a fenti okból kifolyólag.

Viszont az egyház idővel rájött, hogy ez így mégse olyan jó, mert így az emberek, bár kereszténynek vallották magukat, úgy okoskodtak, hogy a keresztség felvétele majd úgyis eltörli a bűneiket, ezért életük során egyáltalán nem éltek keresztényi életet, és ami még nagyobb baj volt: nem fizettek egyházi adót sem.

Ezért az egyház kitalálta, hogy jó, akkor lehessen a megkeresztelkedés után is "eltöröltetni" bűnöket, és erre találták ki ezt a gyónás dolgot.

#4

Ezt így most este találtad ki? Mert elég vad dolgokat állítasz benne, jó lenne néhány kora keresztény forrás hozzá.

5

Nem, nem most találtam ki :D

Bart Ehrman egyik könyvében olvastam erről, de most rákerestem és az angol wiki is írja amúgy:

[link]

"Since reconciliation with the church could be granted only once after baptism, baptism was often postponed until late in life and reconciliation to one's deathbed."

De az angol wiki se teljesen azt írja, amit te, sőt említi a gyónást is a korai keresztények körében, csak megjegyzi, hogy "közügy" volt, s így nyilvánosan végezték. Tehát volt gyónás, csak azt nem egy személynek tették, hanem a teljes gyülekezet előtt.

Sőt ezt is írja:

"The "episkopos" (bishop) was the main liturgical leader in a local community.[6] He declared that God had forgiven the sins when it was clear that there was repentance, evidenced by the performance of some penance,[6] and the penitent was readmitted to the community."

De az alábbi idézet is téged cáfol, szintén az általad hivatkozott oldalról:

"The Early Church Fathers understood that the power of forgiving and retaining sins was communicated to the Apostles and to their lawful successors, the bishops and priests, for the reconciling of the faithful who have fallen after baptism."

Ezek tényszerűen cáfolják több állításod is.

7

És azt is írja, hogy ez csak a 2. századtól jelent meg, mint ötlet.

De a korai kereszténység nem volt egységes, ahány gyülekezet volt, annyi féle szokás. Nem volt még központi döntőbizottság, az első egyetemes zsinatra is 300 évet kellett várni.

Abból, hogy még a császár is csak az élete végén keresztelkedett meg, arra következtetek, hogy még az ő idejében is ez volt a mainstream elképzelés.

Hol írja, hogy "mint ötlet" jelent meg? Egyébként a második század igencsak korai kereszténység, az utolsó apostol például a századforduló körül hal meg.

"De a korai kereszténység nem volt egységes, ahány gyülekezet volt, annyi féle szokás."

Ez nagyon erős túlzás, néhány szokásban lehet eltértek, de mindet az apostolok alapították, akik egységesen tanítottak. Sőt leveleikkel az alapítást követően is igazgatták őket. Ezen felül minden egyház élére püspököket rendeltek, hogy biztosítsák az egységet.

Ezt ki is hangsúlyozzák a kora keresztény források:

"Kövessétek mindannyian a püspököt, ahogyan Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig úgy, mint az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint Isten rendelkezését. A püspök nélkül semmi olyat ne tegyetek, ami az egyházzal kapcsolatos. Azt tartsátok érvényes eucharisztiának, melyet a püspök, vagy megbízottja végez. Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus egyház."

"Nem volt még központi döntőbizottság, az első egyetemes zsinatra is 300 évet kellett várni."

Ne keverd a szezont a fazonnal, mert ennek sok köze nincs mindehhez. Nagyon offtopik lenne, ezért erre most nem térek ki.

"Abból, hogy még a császár is csak az élete végén keresztelkedett meg, arra következtetek, hogy még az ő idejében is ez volt a mainstream elképzelés."

A császár azért keresztelkedett meg élete végén, mert nem igazán volt keresztény. Ez pedig nem egy mainstream, hanem egy nagyon téves elképzelés volt, arra épült, hogy szerintük Isten ilyen cselekkel kijátszható. De a valóban hívő emberek nem vártak halálos ágyukig a kereszteléssel.

Ha már valami mainstream, akkor sokkal inkább az volt, amikor nagyszombat vigíliáján az megkeresztelték a megtérőket. Ez egy nagyon ősi keresztény szokás volt. Sőt a mai napig gyakorolják.

A katolikus egyháznak sokféle hagyománya van, ami emberi rendelés. Rendszeresen magadhoz kell venni az eukarisztiát, gyónni, Máriához imádkozni, szentek ünnepei és tisztelete... Mormolni az üdvözlégyet, holott a pogányok szokása az ismételgetés, mint írja valahol a Biblia.

A katolicizmus afelé visz el, hogy a jó cselekedeteid, a vallásosságod alapján gondolod, hogy jó vagy Istennél.

Isten jellembéli fejlődést szeretne látni, amihez fontos az önismeret. Ha felismersz egy hibádat, akkor igyekszel javítani rajta. Ha valakinek ártottál, akkor bocsánatot kérsz az illetőtől, jóváteszed.

Nem a bűnök számlálásával és mindegy szálig meggyónásával kell elfoglalni magad. Hanem pozitív oldalról megközelíteni: szeretetre törekedni.

Egy mondatban benne van mit kér Isten:

Mikeás

6,8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! CSAK AZT, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

Újszövetségi megfogalmazás:

1 János

3,23 Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.