Hogy van ez azoknál, akik vallásosak?

Bocsi a túl általános címért, kicsit több magyarázatot igényel a kérdésem. Én nem vagyok vallásos, de most eszembe jutott valami és kíváncsi lettem.

Szóval, tegyük fel, van egy házaspár, akik komolyan veszik a vallásukat, hitüket, olyan életet is folytatnak, hogy az adott vallás szerint minden adott nekik ahhoz hogy a mennyországba kerüljenek, újra találkozzanak, feltámadjanak.

Nyilván most úgy fogalmaztam, mint egy egyházzal kapcsolatban nem álló személy, aki kb.ennyit tud ezekről a dolgokról.

Az egyik tagja a házaspárnak meghal fiatalon. A megmaradt fél természetesen meggyászolja, talán könnyít a szívén, hogy abban bízik, majd újra együtt lehetnek. Eltelik valamennyi idő, feldolgozza a veszteséget (amennyire ezt fel lehet), társat keres, beleszeret valakibe, újra megházasodik. Az új házastárs szintén ilyen értékrendű.

Hogyan kezelik a halálunk után újra együtt leszünk, feltámadunk témát?

Hiszen akkor az özvegynek "két házastársa lesz a mennyben". Ha valakit akit nagyon szeretsz, elveszítesz, gondolom akármennyi idő is telik el, és bármennyire túl vagy rajta, nyilván szeretnéd, ha újra együtt lehetnél vele. Választani fog a két párja közül?

Persze nem tudom pontosan, hogy mit mondanak erről a vallások, de az együtt lehetsz a szeretteiddel a halál után van a köztudatban.

És az új társ, ha valóban komoly hite van, akkor hogyan képes elfogadni azt, hogy az akit szívvel lélekkel, mindörökké szeret, az majd lehet, az előző párját választja az öröklétben?

Megköszönöm, ha valaki elmagyarázza, hogy gondolkoznak erről a hívő emberek.