Istent és Krisztust vagy a családodat szereted jobban?

Családomat.

Nem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy isten azért adott nekem nehéz életet, mert szeret. Ha valakit szeretek, nem csinálok ilyet.

"Igen arra az igére gondolok"

Sejtettem:) Elfelejtettem válaszolni: mindenképpen Isten szavát helyezem előrébb, mint a családét, ha ellenmondás van a kettő között

A Mt 10,37 inkább azt jelenti, hogy a szeretetnek is van egy rangsora. Istent mint a Mindenhatót imádjuk, az embertársunkat szeretjük, mint önmagunkat. Itt nem a jehovás magatartásra kéne gondolni, hogyha nem tartozik az ő szektájukba a családtag, akkor meg lehet vele szakítani minden kapcsolatot, nem erről beszél Krisztus sem, hanem hogy ne a családtagok legyenek Isten helyén, ne kezeljük őket istenekként.

Természetesen Istent másképp szeretem, mint a családtagomat, mert a családtag nem a Teremtőm és nem a Megváltóm. Ha a gyerek/házastárs/más családtag az imádás tárgya lesz, akkor az mondható bálványimádásnak is. (Sajnos ennek megvannak a jelei korunk társadalmában is)

Családomat!

Ha Isten szeretne, akkor nem adott volna nekem ennyire nehéz életet! Ha Isten valóban szeretne és velem lenne, akkor nem vette volna el tőlem a kislányomat!