Miért az a tapasztalatom, hogy arányaiban a világi emberek között nincs annyi mentálisan beteg, kétségbeesett, tengődő ember, mint a keresztény közösségekben?

A papok cölibátust fogadtak, ez még jó hogy szorongást okoz.

A hívekről meg... hát itt soroltál fel fura dolgot, például hogy lenne a hit okozata, hogy valaki elveszítse a szüleit?

Ellenben például egy trauma tehet valakit hívővé.

Én keresztény körben nőttem fel, és nem láttam nyomort a hitben, pedik nem vagyok vallásos.

Eaz egyetlen egy kárt amit szenvedtem a szüleimtől kaptam, de azt vallástól függetlenül.

Hat, ez osszetett szerintem.

Sajnalom, hogy lenyomtak a szuleid a torkodon a vallast, ezt nem kellett volna, es erthetoen traumatizalt.

Milyen felekezet vagy kozosseg volt ez?

En nem ugy latom magam korul, hogy a papok 90%-nak sulyos mentalis problemaja lenne.

Az, hogy a vallasos kozossegbe jarok kozott vannak mentalis betegek, sulyos szervi betegsegben szenvedok, traumatizaltak, nem jelenti azt, hogy a kozosseg okozza ezt. Inkabb az lehet benne reszben, hogy az ilyen embereknek vigaszt nyujt a hit, illetve ezek a kozossegek befogadjak oket, mas kozossegekkel ellentetben. Vagy az, hogy a munkahelyen, sportklub-ban nem kerul elo az ilyesmi, hogy kinek milyen mentalis baja van, vagy hogyan traumatizalodott, a mutetei, gyaszai. Mig egy vallasos kozossegben az ilyesmi gyorsabban elokerul, imadkoznak egymasert, jobban kiontik a szivuket stb. (ha jo a hely). Vagy tobb koztuk az idos ember, akik ertelemszeruen tobbet szenvedtek, tobb veszteseguk es szervi bajuk van.

A sajat szorongasod lehet ettol teljesen fuggetlen. Ha ugy erzed, altalaban hajlamos vagy a szorongasra, az adodhat a szemelyisegedbol, ami reszben genetikai adottsag. Nem mindig indokoljak a korulmenyek. Ha ugy erzed, hogy mar zavaroan sokat szorongsz, akkor esetleg menj pszichologushoz. Ott abban is tudnak segiteni, hogy tultedd magadat a gyerekkori traumakon, ha kell. Nem tudom, hany eves vagy, de ha ez meg nem regen volt, akkor normalis, hogy ennyit gondolsz ra, es az is a feldolgozashoz tartozik, hogy pl. itt kiirtad a kerdest.

(Lehet, hogy rosszul ertem kulonben a kerdest, de azok, akiknek meghaltak a szuleik vagy szervi bajuk van, nem kevesbe ertekes emberek, mint azok, akiknek nem. Ezt remelem, tudod azert.)

"A papok 90 %-ának valamilyen súlyos mentális problémája van" Kedves Kérdező, ezt mint pszichológus-pszichiáter szakember állatod? Miből szerezted a diplomád?

Mekkora n számú halmazokra alapozod a meglátásaidat? Hány kérdőívet töltettél ki papokkal, hívőkkel, nem hívőkkel és mekkora volt a kontrollcsoport ahhoz, hogy a tapasztalataidat valósnak vevezhesd?

Te a saját problémáddal mikor fordultál szakemberhez? Mi a diagnózisod? A Tringer és Beck-féle kognitív torzítások listáját vettétek már? Hasznos lenne számodra.

Gyógyulást kívánok neked.

Kevered a római pápát a pápai romával!

"a világi emberek között nincs annyi mentálisan beteg, kétségbeesett, tengődő ember, mint a keresztény közösségekben"

Arra gondoltál-e, hogy éppen a mentális betegségétől, a kétségbeeséstől, a tengődéséből szabadulása reményétől szabadulni vágyás terelte ezeket az embereket a valláshoz, Istenhez?

Hány papot láttál részegnek lenni (részegen láthattad, amikor buliból mentél haza sokat ivásod után), hogy ilyen kijelentést mertél tenni?

.

"szülők elvesztése, súlyos szervi betegségek"

Hát ez meg hogyan kerül ide?

Szülők sem élnek örökké, tehát előbb-utóbb elvesztik őket leszármazottjaik, a súlyos szervi betegségek létnek semmi köze az egyén vallásos mivoltához!

.

Remélem, csak egy vallásellenes szöveget akartál megereszteni trollkodásképpen, nem pedig logikátlanságod akartad kérdéseddel bizonyítíni!

Én Nagyváradon ismerek több katolikus mint református papot ( református létemre), a Püspök meg a Vikárius Atyát is ismerem olyan szinten hogy ha meglátják köszönnek előre és egyikről se látom hogy lenne valami mentális bajuk.

Nem a vállalatok van az embereknek bajuk hanem Azért Mennek Istenhez mert bajuk van. Az embernek mindig akkor kell Isten ha van baja. Ha jó neki akkor Istent le se pipálja, elfelejti hogy létezik.

Csatlakozok az előttem szolokhoz. Kihez fordulhat az akit valami csapás ért?

Könnyű fiatalon és sikeresen erőnk teljében nem foglalkozni Istennel, hiszen annyi mindent lehet helyette csinálni...

...nekem fiatalon történt tragédia az életemben, előtte is hittem, de addig én is fintorogtam az egyházra sokszor, miért ilyen, miért nem amolyan.

Az egyetlen hely ahol az ember valódi emberseget kap. Hiába hiszed hogy pénzért kaphatsz odafigyelést de ez a vásárolt gondoskodás nagyon hamar inkább bántó...

En nem látom, hogy a papokkal ilyen nagy baj lenne, nekik is inkább nehéz a mai világban, nekik is csak meg tobb a kísértés.

Ha valaki az Istennel való nap mint napi kapcsolat, Istenre szánt idő és energia nélkül próbálja élni azt az életet, amire a Biblia hív, az vagy kiég (ami akár mentális problémákban is megnyilvánul), vagy kompromisszumokat köt és hazugságban, képmutatásban éli az életét, takargatva a sötét dolgokat magáról. Végül valószínűleg otthagy csapot-papot.

Ezért fontos, hogy ne csak a Biblia parancsolatait és törvényeit nézzük, hanem legyen egy jó képünk Istenről. Isten annyira fantasztikus, ő egy olyan személy, akibe "szerelmesek" tudunk lenni. A Biblia tele van bizonyítékokkal, hogy Isten szeret téged, és a legjobbat szánja neked,a legjobbat adja neked. (Persze nem mindig érezzük így.) Ha teljes szívvel, teljes elmével, teljes erővel viszontszeretjük Istent, akkor épülni fog a vele való kapcsolatunk. A kereszténység ezen a szeretetkapcsolaton alapul elsősorban, és csak így működik, a kereszténység "szíve" nem a "száraz" törvények és szabályok. Ha voltál már szerelmes egy férfiba (vagy férfiak nőbe), akkor tudod, hogy nem kényszerből teszel jót a szerelmeddel, és nem kényszerből jársz a kedvében, hanem azért, mert értékesnek tartod őt, és szeretsz vele lenni. Az sajnálatos, ha vannak olyan keresztény közösségek, ahol a vezetők egyfajta hajcsárok, akik elsősorban a különféle szabályok betartására vagy valamiféle vallásos teljesítmény elérésére kényszerítik az embereket. Bár nem tudom, mennyire általánosan jellemző ez a helyzet, te (kérdező) lehet, hogy ilyen közösségbe jártál.

Nem a parancsolatok ellen akarok beszélni, mert hiszen azokat azért adta Isten hogy megóvjon minket. Csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy egy élő, szeretetteli kapcsolatból közelítsük meg a szabáyokat és törvényeket, és akkor könnyű lesz az iga, amit húzunk, ne pedig a különféle szabályok betartása alapján próbáljuk kiérdemelni az Istennel való kapcsolatot, ami így nem fog működni, és végül tényleg szánalmasabbak, betegebbek leszünk keresztényként, mint a legtöbb ateista.

Stefán