Hogyan járhatok Isten kedvében?

Mat.22;

35. És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

36. Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37. Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38. Ez az első és nagy parancsolat.

39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Az első, hogy Istennel legyünk, ISten bennünk és mi Ő benne. Hogy megbékéljünk Ő vele és az Ő békessége legyen bennünk a kegyelme és megbocsátása által.

A második, csak is Ő vele és Ő általa leszünk képesek önzetlenül, ítélkezés és személyválogatás nélkül szeretni másokat és jókat cselekedni.

Isten nélkül a szívünkben ez lehetetlen. Önerőből történő cselekedetek által nem lehet megvásárolni vagy kiérdemelni ISten kegyelmét és megbocsátását.

Tehát ha valaki nagyon nagyon Isten kedvében akar járni, annak előbb rendeznie kell a dolgait (bűneit) személyesen, őszintén, alázatosan, megtört szívvel a feltámadt Élő Jézussal.

Ha már Jézus lakozást vesz az ember szívében, onnantól kezdve Jézussal a Szent Szellem által már könnyű lesz jókat cselekedni másokkal szemben önzetlenül ítélkezés és személyválogatás nélkül!!!

Jak. 1,27. Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Mat.25;

34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.