Jehova tanúi lenézik azokat, akik nem tartoznak közéjük?

Földön létekor Jézust is azzal vádolták, hogy nem tiszteli az akkori vallásvezetőket és kerüli azokat, akik nem hallgatnak rá,bár Ő segíteni próbált nekik. Egyszer elmondott egy szemléltetést azért, hogy tisztán lássák az emberek, hogy hogyan tekintsék egymást és hogyan bánjanak másokkal.

A Lukács evangéliuma 10:25-37-ben ez áll: És íme, egy bizonyos törvénytudó felkelt, hogy próbára tegye őt, és így szólt: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?” 26 Ő ezt mondta neki: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan olvasod?” 27 Az ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész erőddel és egész elméddel«, és »felebarátodat, mint önmagadat«.” 28 Ő így szólt hozzá: „Helyesen válaszoltál; »továbbra is ezt cselekedd, és életet nyersz«.”

29 De az, mivel igazságosnak akarta bizonyítani magát, így szólt Jézushoz: „Ki valójában a felebarátom?” 30 Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, ütéseket is mértek rá, és elmentek, otthagyva őt félholtan. 31 Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. 32 Hasonlóképpen egy lévita is, amikor leért arra a helyre, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. 33 Egy azon az úton utazó szamáriai pedig odaért hozzá, és látva őt, szánalomra indult. 34 Odament hát hozzá, és bekötözte sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját málhás állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35 Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.« 36 Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a rablók kezébe esett ember felebarátjának?” 37 Az így szólt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, és magad is tegyél ugyanúgy.”

Tehát Jézus világossá tette ennek a törvénytudónak, hogy hogyan bánjon az embertársaival, ami számunkra is példa. De Jézus segítségnyújtása az emberek felé abban nyilvánult meg elsősorban, hogy tanította őket.Földre jövetelének okáról,azon kívül a hatalmas tettén, hogy az életét adja az emberiségért, Ő maga ezt mondta: Lukács evangéliuma 4:43-ban:  De ő így szólt hozzájuk: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el. Erre a feladatra képezte ki a tanítványait is. Épp ezért az első században minden keresztény evangélium hirdető is volt egyben. A mi időnkben is a keresztényeknek szintén Isten jó híréről kell beszélni az embereknek, ami Isten előtt a legjobb cselekedetnek számít. A Máté evangéliuma 24:14 ezt támasztja alá: És a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla, és akkor jön el a vég.

A legjobb, amit tehetünk az embertársainkért az az, hogy a megmentés útjáról beszélünk az embertársainknak, tisztelve mindenkinek a szabad akaratát, választási jogát, de azt nem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk Isten jó dolgairól. Az, hogy kit érdekel ez, csak akkor tudjuk meg, ha beszélgetést kezdeményezünk, mint, ahogy Jézus is tette. Vannak akiknek ez a módszer nem tetszik. Maga Jézus ezzel kapcsolatban ezt mondta: Lukács 10:10,11-ben: Ám ha bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak főutcáira, és mondjátok: Letöröljük még a port is, amely városotokból a lábunkhoz tapadt, figyelmeztetésül nektek. De azért tudjátok meg, hogy Isten királysága már közel van.

A nem fogadnak be kifejezés arra utal, sokan ellenségesek lesznek,gúnyolódnak, vagy csak közömbösek.De Jézus azzal a kifejezéssel,hogy még a port is töröljétek le a lábatokról, arra utal, hogy ne engedjük meg, hogy az emberek negatív hozzáállása lerombolja a hitünket.

Tehát az embertársainkkal fontos, hogy jót tegyünk, tisztelettel bánjunk másokkal.Jehova Tanúi ezt teszik, de mivel az emberi gyarlóságtól, bűnre való hajlamtól csak Isten szellemének a segítségével és idővel szabadulhatunk meg,ezért sokszor a keresztényekből is előjöhetnek oda nem illő dolgok. Ezért van szószóló az Atyánál, aki által Isten megbocsát az őszinte bűnbánóknak. Mivel ilyenek vagyunk, egyikünk sem tekintheti magát különbnek Isten előtt. Mi Jehova Tanúi is igyekszünk az egyéniségünkön változtatni,amihez nap, mint nap kérjük Jehova segítségét.