Mi ezzel Isten célja?

Férfi vagyok,szinte minden téren sikeres vagyok az életben,kivétel ez alól a társkeresés.A többi területen,ahol jöttek a sikerek utólag mindig láttam az összefüggéseket,hogy szerencsésen,jól alakultak a történések,és én hiszem hogy több volt ez mint szerencse.Mintha valaki fogta volna a kezem,és átsegített a nehéz pillanatokon,mintha segített volna jó irányba terelni,hogy sikeres lehessek.Viszont mintha a párkeresésben ez a felsőbb erő elfordulna tőlem és gúnyt űzne belőlem.Nem vagyok jó külsővel megáldva,annyira rossz sem a helyzet,de épp elég ahhoz hogy ne járjak sikerrel a párkeresés világában.Mert mellette eléggé zárkózott vagyok,vannak gátlásaim,és nem nagyon járok társaságba.Ahogy az élet más területein elértem a sikereket,itt is próbáltam tenni az ügy érdekében,de olyan mintha hiányozna az a lökés,az a plusz ,amit a többi területen megkaptam.Próbáltam változtatni a külsőmön,kihozni magamból a legtöbbet.Emellett próbáltam ráerőszakolni magamra hogy éljek társasági életet,gyakrabban járjak emberek közé,ismerkedjek személyesen is.De igazából egyiknek sem lett meg az eredménye.Ráadásul korábban voltak kapcsolataim,nagyon nem büszkélkedhetek velük,egy kivétellel,ahol megtapasztaltam milyen a szerelem,milyen boldognak lenni,felszabadultnak,de ez az érzés sem tartott túl sokáig.Mintha kis betekintést engedett volna Isten abba,amit sosem élvezhetek az életben.És mintha direkt így lenne ez kitalálva.Visszahúzódó,zárkózott vagyok,így személyesen képtelen vagyok kapcsolatokat kialakítani.Nem is volna ezzel semmi probléma,ha egy picivel jobb külsővel lennék megáldva.Mert akkor online nyitnának felém a nők,és lenne lehetőségem ismerkedni,megtalálni a párom.Ilyen formában volna esély kialakulni egy kapcsolatnak.De mivel nem nézek ki picivel jobban,így ilyen formában nem találhatom meg a boldogságot.Mert nem nyitnak felém a nők.A külsőmmel sem lenne problémám,elfogadnám,ha mondjuk nyitottabb személyiségem volna,és többet járnék társaságba,úgy érzem ebben a formában megtudnám találni a társam,és a boldogságot.De egyszerűen képtelen vagyok totális változásra,és nyitottnak lenni.Így ebben a formában sem működik a pártalálás.Úgy érzem hogy ezt kitalálni sem lehetett volna jobban.Mármint olyan szempontból hogy kudarcra legyek ítélve.Évek óta szenvedek ebben a témába,és küszködök,és érezhetően nem jó eredménnyel.Ha az a célja Istennek hogy boldoguljak,és fejlődjek,jobbá váljak ami érezhetően önerőből nem megy itt,akkor miért nem segít,ahogy tette az élet más területein is? Miért nem mutatja a helyes utat? Nem élek példás életet,mert vannak hibáim,és bűneim,de törekszem a jóra,és józan,normális életet élek,és jó ember szeretnék lenni.Vagy csak egyszerűen nem lehet az ember az élet minden területén sikeres és boldog? De akkor mi értelme így? Megvan mindenem,de nem oszthatom meg senkivel...szomorú és boldogtalan vagyok,mert ami más számára könnyedén elérhető,az nekem mintha soha nem valósulhatna meg.

És tényleg mintha újra és újra gúnyt űzne belőlem...mert próbálkozom,lelkesen,akarom,vágyom rá,szeretném hogy össze jöjjön ,próbálom megtalálni a módját hogy megvalósulhasson...és mindig csak a pofára esés és a csalódás jön.És én hülye állat mégis újra és újra próbálkozom...

Tudom hogy a sikereket nekem kell elérni,és én is kellek hozzá,nem fog az ölembe hullni.

Olyantól elfogadom a kritikát,aki hasonló személyiség,és tudott változtatni.De aki alapból jól néz ki,vagy nyitott személyiség,ő nem tudhatja hogy milyen rossz ez.Főleg hogy a negatív élményeket,csalódásokat sokkal nehezebb feldolgozni.Rólam nem peregnek le ezek a dolgok.

De a kérdés az hogy mit vár tőlem Isten?Vagy egyértelmű a jelek alapján hogy engedjem el ezt a dolgot?És tanuljak meg úgy élni hogy nekem az élet azon része nem adatik meg,és fogadjam el,örüljek annak és találjam meg a boldogságot abban amiben sikerem van?

Nagyon szépen megkérek midenkit aki nem hisz Istenben,vagy negatív szándékú választ szeretne írni,lépjen tovább,engedje el a kérdésem,és tartsa meg magának a véleményét! Köszönöm :)