Miért beszél állandóan folyton erről ???

Nagyon fiatal vagy, nyilván még kevés csalódáson mentél keresztül! Ez bizonyos értelemben jó, mert nyitottá tesz!

De lehet akár rossz is, ha ez vakmerővé tesz, és nem hallgatsz az idősebbek figyelmeztetéseire!

"12-14 ÉVESEK KÉRDÉSEI

12-14 évesek kérdései:

1. Miért félek az örök élettől?

2. Szabad-e lassú zenére összebújva táncolnunk?

3. Bűn-e, ha egy hívő lány hitetlen fiúval jár?

4. Sok dologban nem tudok dönteni, és ha döntöttem, sokszor megbánom döntéseimet. Miért?

5. Bűn-e az önkielégítés?

6. Hogyan nyerhetem el egy hozzám való tetszését, és helyes-e, ha ez teljesen lefoglal?

7. Bűnt követett-e el az az édesanya, aki azért ölte meg leányát, hogy az már ne szenvedjen annyit tovább?

Nagyon örülök a felvetett kérdéseknek, mert ezek azt igazolják, hogy rendet akartok rakni a fejetekben, szívetekben egyaránt. Ne is nyugodjatok meg addig, amíg értelmileg megnyugtató választ nem kaptok a bennetek felmerülő kérdéseitekre.

Higgyétek el, Én, aki azt mondtam: „Nektek adatott tudni az Isten országának titkait” (Máté 13:11), azt akartam, hogy értelmesen éljetek. Értelmesen pedig csak azok tudnak élni, akik vállalják, hogy kiérlelik magukban azt a meggyőződést, amely valóban az övék, és nem ruha, hanem a belülről megismert igazság. Aki ilyen meggyőződés szerint képes élni, az érett lélek, az valóban az Enyém!

Ezért örülök minden kérdezőnek, mert bízom abban, hogy válaszaimat, amelyeket az örök rendelésem megnyilvánulásainak ismer fel, belülről akarja átlátni és magába építeni.

Vegyük hát sorba a kérdéseket:

1. Nem az örök élettől félsz, hanem a haláltól. Valójában minden félelem legmélyén a haláltól való félelem áll. E félelem érthető, mivel a halál nem természetes dolog a boldogságra teremtett embernél akkor sem, ha tudjátok, hogy mindenki meghal. Akkor sem, ha tudjátok, hogy minden pillanatban elhal bennetek, rajtatok valami. Akkor sem, ha, amint mondani szoktátok: egyetlen biztos dolog van, a HALÁL.

Az emberalatti világnak ösztönpárja, a faj- és önfenntartási ösztönpár. Ezek bennetek is ugyanúgy megvannak, mint az állatokban. Bármelyik veszélybe kerül, szorongás fog el benneteket. Ez önmagában még nem volna baj. Nekem is volt halálfélelmem! A baj akkor keletkezik, ha ez a félelem állapotszerűvé válik. Az állatoknál ilyen nincs. Az embernél sajnos, mint háttér, mindig ott lehet a tudattalanodban, és szinte mindent sötétre tud színezni. Ennek megszüntetése az egyik legfőbb feladata minden földi embernek!

Az ember nem más, mint anyagban élő szellemi lény. Feladata az, hogy az anyagot szellemiesítse. Olyan örök értékű gondolatokkal itassa át, amelyek képesek teljesen semlegesíteni az anyagtól meghatározott önfenntartás ösztönét. Ennek útja, tartalma a szeretés. Míg az anyagba ágyazott önfenntartás ösztönét a vevés élteti, addig a boldogságra, örök életre teremtett ember éltető eleme a szeretés, vagyis az adás. Ennek vagyok Én megtestesült formája. Amilyen mértékben engedi valaki, hogy benne éljek, olyan mértékben szűnik meg benne az állapotszerű háttér-félelem. És bár az önfenntartás ösztöne, mint megijedés lehetősége, megmarad, de mint félelem megszűnik benne létezni.

Tehát minden benső szorongásnak, félelemnek megszüntetése nemcsak lehetséges, hanem törvényszerű, ha valaki feladatának tekinti az anyag átszellemiesítését a szeretetből vállalt áldozatok által.

2. Nem ajánlom az általad említett táncformát. Azért nem, mert sokkal jobban kedvez a fajfenntartás ösztönének erősödésére, mint az anyag átszellemiesítésére. Most nevettek ezen, de ti is tudjátok, hogy ez így van. Sokkal nagyobb értékű és pihentetőbb egy feloldott, szellősebb táncforma, ha már táncolni akartok.

3. A hívő lány és hitetlen fiú kapcsolatáról csak akkor lehet véleményt mondani, ha több részlet is ismert e kapcsolat tartalmából.

Ha valaki azért hitetlen, mert eddig még csak torz istenképpel találkozott a hivők körében, akkor lehet egy ilyen kapcsolat nagyszerű lehetőség arra, hogy korrigálja magában a torz istenképet. De akkor ennek kell a legfontosabbnak lennie! És ezt megfogalmazottan tudatosítania kell mindkettőjüknek.

Meg kell mondjam, hogy nagy veszélyt rejt magában az, ha egy hívő fiatal egy hitetlen fiatalban látja meg szerelmét. Ez azért nagyon veszélyes, mert senki sem a másikba szerelmes, hanem saját alteregóját vetíti ki a másikra. Ezért természetes a szerelem elmúlása, s bizonyos csalódás egymásban. Ilyenkor a csalódás nem más, mint felébredés abból a bódulatból, mely elhitette vele, hogy a másik olyan, mint amilyennek ő gondolta, holott ő a másikat a saját alteregójával, a benne élő másnemű én-jével azonosította. Ilyen másnemű én mindenkiben van. Most nem térek ki ennek magyarázatára, mert nagyon messzire vinne. Most a kérdésre térek vissza.

Azért veszélyes az ilyen kapcsolat, mert arról tesz tanúságot, hogy az illető vallásos fél lelke legmélyén valójában hitetlen. Azért tud vonzódni a hitetlenhez. Ha belül is hívő lenne, akkor Isten iránti szeretetből azonnal fel tudná számolni e kapcsolatot, ha a másikban nem egyértelmű a megtérés szándéka.

Általában ilyen esetben karmáról van szó. A karma az a születés előtt vállalt lehetőség, amely döntést provokál ki megszületés után az illetőből. A döntés mindig lényegében ez: Isten mellett, vagy Isten ellen. Valamikor Én ezt így fejeztem ki: „Legyen a szavatok igen, igen, nem, nem. A többi az ördögtől van!” (Máté 5:37).

Azt ajánlom hát, hogy nagyon gyorsan vigye dűlőre a hivő fél a dolgot. E téren elsietni semmit sem lehet! Itt már induláskor késésben van a hívő fél. Ha most nem tudja dűlőre vinni, később már szinte lehetetlen lesz ez neki. Vagyis arra ébredhet rá, hogy ő maga is belül mindig is hitetlen volt.

4. Az elbizonytalanodásnak két forrása van. Az egyik együtt jár a fejlődéssel. Senki sem szeret csalódni. Pedig a csalódások olyan megtapasztalások, amelyek növelik bennetek azt a bölcsességet, amelyre a jövő életetek nagyobb felelősségvállalásainál elengedhetetlenül szükségetek van. A másik forrás pedig az, hogy mindenki az életnek csak kis szeletét látja, s a többit a fantáziájával egészíti ki. Így aztán a valóság talaja ugyancsak leszűkül.

Van még egy forrás: a Gonoszlélek. Az elbizonytalanítás fegyverét bámulatosan megtanulta használni. Nincs ember a világon, aki e téren sebet ne kapott volna már tőle.

Tanácsom a következő: Döntésed után nem szabad engedned a nyugtalanító gondolatoknak. Az ilyen gondolatok sohasem Tőlem jönnek. Ha döntésed után azt tapasztalod, hogy e döntésednek rossz következményei vannak, akkor adj hálát azért, hogy végre ezt felismerted. De lelkiismeret-furdalásnak ne adj helyet. Ne feledd: az istenszeretőknek minden javukra válik! Mindenki tévedhet. E mindenkiben te is benne vagy. Sokkal jobb a tévedés, mint az attól való félelem! Ez legyen döntéseid egyik alapköve. A helytelen, jó szándékú döntések nagyon alkalmasak arra, hogy alázatra neveljenek. De ha valakit elbátortalanítanak, akkor az illető meg van kötözve különböző hiúsági komplexusokkal. Amíg hálát tudsz adni azért, hogy valamelyik döntésedről kiderült, hogy nem volt jó, addig a boldogok útját járod! Ezt ajánlom hát!

5. Nem tartom szerencsésnek e szót: BŰN. Azért nem tartom szerencsésnek, mert olyan tartalmat hordoz, mintha Engem bántott volna valaki, amikor azt a bűnt elkövette. Engem nem lehet megbántani!, de lehet Nekem fájdalmat okozni. Mivel nagyon szeretlek benneteket, ezért Nekem nagyon fáj, ha önmagatokat, vagy egymást bántjátok. A BŰN szó helyett jobbnak tartom az ÖNZÉS szót. Ez ellentéte az önszeretetnek. Az önszeretet csúcsérték: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” (Máté 22:39). Minden bűn szeretetlenség, önzés! A fajfenntartás ösztönének önző módon való kiélése azért okoz Nekem fájdalmat, mert tudom, hogy értékes önfegyelmező erők szorulnak háttérbe, melyek ha működhetnének, akkor nagyon tudnák segíteni az illetőt személyiségének gazdagodásában. Ez pedig azonos az emberi kapcsolatainak értékes gazdagításával.

Mivel éppen a fajfenntartási ösztön területén mérhető fel legkevésbé a tudatos beszámíthatóság az önzés irányában, tehát az, hogy valakit valóban az önzés, vagy más megterheltség motivál, ezért e téren nem véletlenül került e probléma a parancsok hatodik körébe, és nem előbbre.

A fajfenntartás ösztönének természetes medre a monogám házasság. Ami ettől eltér, az objektíve természetellenes. Szubjektíve viszont, éppen a fent említett szempontok alapján nem lehet sablonizálni.

6. Semmiképpen sem helyes, ha valakit egy másik ember teljesen lefoglal. Csak Én foglalhatok le teljesen mindenkit, mert csak Én tudok adni tökéletes szabadságot és boldogságot mindenkinek. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy Én mindenkit önmagamra teremtettem, és nem a másik emberre. Nem egymásért kell élnetek, hanem egymással Értem. Ezt nem tudom és nem is akarom megváltoztatni. Éppen a ti érdeketekben van ez így. Azért van bennetek a boldogság utáni vágy, mert a legfőbb JÓ ÉN VAGYOK! Az érthetőség kedvéért megismétlem a boldogság meghatározását: A BOLDOGSÁG = A JÓ BIRTOKLÁSA AZ ELVESZTÉS FÉLELME NÉLKÜL! Tehát akiben mint SZERETET élhetek, az a boldog. A földi életben minden folyamat, tehát az a boldog, aki arra törekszik, hogy Velem legyen EGY!

7. Ne akarj ítéletet mondani az említett édesanyáról se pró, se kontra. Maradjon ez kettőnk ügye. Az ő és az Én ügyem.

Megáldalak benneteket a tanulni- és tudnivágyás LELKÉVEL!"

Jézus; A HANG - könyv 575

#4

Kulturáltam beszéltem veled. Szerintem te az a srác, aki eleinte a hitgyüliről írt ki mindig kérdéseket, aztán ugyanazzal a stílussal más és más történeteket hozott fel.

Így ezt a kérdésed is kitaláltnak tartom.

"kulturáltan"

Legalább leírni tudnád...