Hogy "válasszam ki" a vallásom? Mi alapján dönthetem el, hogy melyik áll hozzám a legközelebb, melyik a legvalósághűbb?

Mindenesetre ha pl. a katolikus érdekel, akkor van egy ilyen régebbi kérdés:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

Úgy tudsz elindulni pl. hogy imádkozol, hallgatsz a lelkiismeretedre -ahol megtalálod a nyugalmat- és olvasod a Bibliát. Imához a zsoltárok könyve igen jó, minden fajta témát érintenek a 150 zsoltár.

[link]

Egyébként a reformációt illetően Szalézi Szent Ferenc 1594-1598 között írt egy könyvet, hogy ő milyen problémákat talált akkor. Mármint ha konkrét érvelésekre vagy kiváncsi.

Ennek egy kis részlete itt van lentebb. A döntés a tied. A szöveg kissé régies. :

" Az első áthágás a reformáció által:

- Bizonyos részek kihagyása a Szentírásból.

Itt vannak azok a fő okok, amennyire én (Szalézi Ferenc) képes voltam összegyűjteni őket, azoknak a régebbi könyveknek az előszójából, amelyekben azt állítják, hogy apokrifként kezelendőek ezen részek.

Forrás: Nyomtatva Neufchastelben, Peter Piobert fordításában, - aki egyébként Olivetanus (Olivetanus Péter Róbert, francia református hittudós, Kálvin rokona és barátja), és valamint az újabb kiadásnak az előszójából is, amelyet az állítólagos professzorok a genfi egyházban, 1588-ban állítottak össze.

(1.) Nem találhatóak meg héberül vagy arámiul sem, mely nyelveken (kivéve talán a Bölcsesség Könyvét) eredetileg íródtak: ezért nagyon nehéz lenne visszaállítani őket.

(2.) A zsidók nem tartják hitelesnek.

(3.) Sem az egész Egyház által hitelesnek.

(4.) S. Jeromos azt mondja, hogy vannak olyan részek, amelyek nem teljesen alátámaszthatóak az egyházi tanításokkal.

(– Szent Jeromos 382-405 között fordította Latinra a Bibliát a héber és görög nyelvű szövegekből, a mai Bibliák alapja és az egyetlen, ami fennmaradt abból az időből)

A Luther egyetem honlapján is olvasható: [link]

(5.) A Kánoni törvény elítéli őket;

(6.), mint a Kiegészítések’, amiről azt mondják olvasottak, de nem úgy általában, mintha az lenne, hogy ezek nem mindenütt elfogadottak.

(7.) Megsérült és hamisítva lett a tartalmuk, ahogy azt Eusebius mondja;

(8.) nevezetesen a Makkabeusok könyve,

(9) és különösen a második Makkabeusok, melyeket S. Jeromos nem talált meg héberül. - Ezek Olivetanus okai.

(10.) „Sok hamis dolog van benne” - mondja az új genfi kiadás Előszava. Most nézzük meg, mik ezeknek a részletes kutatásoknak az eredménye.

(1.) Az elsőre reagálva, nem hajlandóak elfogadni e könyveket, mert nem találhatóak meg héber vagy arámi nyelveken? Fogadják el Tóbiás könyvét akkor, mert S. Jeromos is igazolja, hogy arámiból fordította latinra, abban Levélben, amelyet maguk idéznek, ✝ amiből én arra gondolok, hogy nem biztos jó hitben vannak. És akkor miért nem Judit könyvét is, amelyet arámiul íródott, leírva S. Jeromos által az előszóban? És ha S. Jeromos azt mondja, nem tudta megtalálni a második Makkabeusok könyvét a héberül, - annak mi köze van az elsőhöz? Fogadják el ezt is ahogy az első megvan;.. a másodikat később említem meg. Ugyanezt mondom a Sírák könyvéről is, amelyet S. Jeromos megtalált héberül és meg is említett a Salamon könyvének előszójában. Mivel amikor azt mondják elutasítják ezeket a könyveket, mert héberül vagy arámiul nem találhatóak meg, - ugyanúgy, mint a többieket, amik nem e nyelveken íródtak találniuk kell egy másik ürügyet is, ami alapján azt állítják, hogy ezek nem kánoniak.

Amikor azt mondják, hogy elutasítják őket, mert nem héber vagy arámi nyelven íródtak, az nem az igazi okuk; mert nem utasítanák el e alapon Tóbiás, Judit, az első Makkabeus vagy Sírákat sem, amelyek viszont héber vagy arámi nyelven íródtak.

De most beszéljünk a többi könyv védelmében, amelyek más nyelven íródtak, mint amit ők elfogadnának. Hol találják meg azt a szabályt a Szentírásban, hogy ezeken a nyelveken kell íródniuk, nem pedig görögül vagy latinul?

Azt mondjátok, hogy semmi sem lehet vallási ügyben elfogadni, csak azt ami van írva van; és előre mutatóan a nagyszerű előszavakkal joggyakorlatiasan leírják: „Szégyelnénk és pirulnánk, ha törvény nélkül kellene társalognunk”.

Nem gondolják, hogy ez az ellentmondás a Szentírás érvényességéről vagy érvénytelenségéről a vallás területén az egyik legeslegfontosabb? Nos, akkor maradjanak zavarban, vagy másképp mutassák meg azt a részt a Szentírásban, amely alapján e negatív dolgokat alapozzák. A Szentlélek bizonyára kijelentette magát jól görögül, mint arámiul is. Azt mondják nagy nehézség volna a helyreállításukban, mivel nincsenek már meg az eredeti nyelvükön és ez az ami zavarja őket. De az Úr kedvéért mondják meg, ki az aki azt mondta, hogy elvesztek, megsérültek és szükség van helyreállításukra? Talán magától értetődőnek tartják, hogy azok, akik lefordították őket az eredeti nyelvükről, rosszul fordították le, és szükség volna eredeti példánnyal összehasonlítani és megítélni őket. Kérem tisztázzák magukat akkor és mondják, hogy azért apokrif iratok, mert nem fordíthatták le az eredetiből ők, és így nem bízhatnak meg a fordítóban. Tehát nincs semmi sem bizonyos, kivéve az, ami a birtokotokban van. Mutassák kérem meg nekem ezt a bizalmi szabályt a Szentírásban.

Továbbá is, teljesen biztosak benne, - hogy meg van nekik, első osztályú állapotban miden könyv héber szövege olyan tiszt és ékes pontosságban, mint az apostolok és a hetven tanítvány idején? Vigyázzatok bármi hibára. Biztosan nem mindig tudjátok követni őket, jó lelkiismerettel. Mutassák meg ezeket újra a Szentírásban kérem. Ezért itt az első érv, amiből a legjobban hiányzik az érvelés.

(2.) Azon pontot illetően, amelyben azt állítják, hogy ezek a könyveket apokrifok, mert a zsidók nem fogadták el őket, semmi újat nem mondanak. S. Augustine hangosan állítja: "A Katolikus Egyház az, ami a Makkabeusok könyvét kanonikusnak tartja és nem a zsidók”. Hála Istennek, nem vagyunk zsidók, katolikusok vagyunk. Mutassák meg nekem kérem a Szentírásból, hogy a keresztény egyháznak nincs annyi hatalma, hogy felhatalmazást adjon a Szent Könyveknek, mint ahogy az Zsidó (Mosaic) papoknak lett lehetett volna. Nincs ez benne a Szentírásban, vagy bármi indok rá.

(3.) Igen, de maga az Egyház egészében nem fogadja el őket, mondják. Milyen Egyházról beszélnek? Kétségtelenül a Katolikusról (katolikus=egyetemes, teljes), ami az igazi Egyház, elfogadja őket, ahogyan S. Augustine már most is tanúskodik róla, és megismétli, hivatkozva Carthage-i Zsinaton. Trullo-i Zsinat a 6. században, Firenzében száz ősi szerzők [tanúk].

Nevezem S. Jeromos-t, aki tanúskodik Judit könyvéről, hogy már elfogadott volt (Nicea-i Zsinaton 325-ben). Talán ők azt mondanák, hogy a régi katolikusok kétségbe vonták az eredetüket. Ez egyértelmű a szakadásból, amit fentebb említettem (Niceai).

De vajon a kétségük lehetetlenné teszi az utódaik számára a kiegyezést? Azt kell mondanunk, hogy ha valamit nem lehet eldönteni az első pillanatra, annak bizonytalannak és határozatlannak is kell maradnia már? Nemde volt egy ideig bizonytalanság a Jelenések és Eszter könyvével kapcsolatban is?

Nem lehetne megtagadni: tanúságom Eszter mellet hangosan, - Alexandriai S. Atanáz (298-373) és Nazianzi S. Gergely (329-390) a Jelenésekért, a Laodiceai zsinat(347/381): - és mégis az utóbbit elfogadják. Vagy fogadják el mindkettőt, mivel egyenlő helyzetben vannak, vagy egyiket sem.

De az Úr nevében milyen ok vezeti őket arra, hogy itt előhozzák az Egyházat, akinek a hatalmát százszor bizonytalanabbak tartják, mint maguknak a könyvekét – amiről meg azt mondják, hogy megsérülhet, inkonzisztens – igen apokrif és akkor maradjon is rejtve már?

Csak arra tartják, hogy méltassák, és inkonzisztensnek mutassák: néha elfogadva, néha elutasítva..? De nagy különbség van a kétely között, hogy egy dolog elfogadható-e, és a között, hogy elutasítjuk. A kétség nem akadályozza meg a későbbi állásfoglalást, ez az előzetes szakasza. Az elutasítás feltételezi a döntést. Az inkonzisztencia nem abból áll, hogy kétségből döntés válik, hanem ha döntésből lesz a kétség. Nem instabilitás, ha megállapodunk kételyek után, de igen, ha az elfogadás után kételkedünk.

Akkoriban az egyház egy ideig hagyta ezeket a könyveket kétségesnek, viszont határozott róluk, ahogy meglett a hiteles döntés, és ezt az állásfoglalást kívánják kétségbe venni. Ez eretnekség tartozna már és nem az Egyházhoz, hogy rosszból a rosszabba haladjon. De erről majd máskor.

(4.) Ami S. Jeromos-t illeti, akiről állítják, ez nem a ténynek megfelelően van téve, mivel az ő idejében még nem volt erről állásfoglalása az Egyháznak, ami azóta megtörtént és a könyvek kánonira történő elhelyezésével, kivéve Judit Könyvét**.

(5.) És a Sancta Romana kánon, amely I. Gelasius pápa hozott (550-ben)- Azt hiszem, gondolhatják, mert ez is teljesen ellenük van; mert miközben cenzúrázva vannak az apokrif könyvek itt már, de azok közül amiket elfogadunk egyik sem, - viszont éppen ellenkezőleg tanúskodik, hogy a Tóbiás és a Makkabeusok nyilvánosan elfogadottak voltak az Egyházban.

(6.) És a szegény” Kiegészítések nem érdemlik meg, mint csak „kiegészítések”, mivel egyértelműen azt mondják, hogy ezek a könyvek olvasottak, bár nem talán úgy általánosságban. Ez éppen „talán” őrzi azt, hogy megmondja, mi is ami hamis, és ők elfelejtik. És ha a kérdéses könyveket apokrifnak veszi, ez azért van, mert úgy vélték, hogy azoknak a könyveknek nincsen egyértelmű szerzője, éppen ezért is veszik a Bírák Könyvét apokrifnak: és nyilatkozataik nem olyan hitelesek, hogy döntést hozzanak; mert végül is csak Kiegészítések.

(7.) És ezek a meghamisítások, amelyeket állítanak nem elégséges ahhoz, hogy eltöröljék ezeket a könyvek, mert igazoltak és vizsgálatra kerültek miden korrupció ellen mielőtt az Egyház elfogadta volna őket. Valóban, a Szentírás minden könyve az Egyház régi ellenségei által megsérültek, de az Isteni gondviselésnek köszönhetően szabadon és tisztán megmaradtak az Egyház kezében ugyanakkor, mint egy szent betét; és soha nem tudtak elrontani annyi másolatot, hogy ne maradt volna elég ahhoz, hogy helyreállítsák a többit.

(8.) De amikor, bármi áron kiakarják venni a Makkabeusokat, mert igen is megsérült; de mivel csak e egyszerű állításig mentek el. Egy egyszerű visszautasítással jövök vissza.

(9.) S. Jeromos, mondják, nem találta meg a második könyvet héberül; és bár úgy igaz, hogy ez csak egy levél, melyet Izrael küldött azoknak zsidó testvéreknek, akik akkoriban Júdeában voltak, és mindazonáltal, hogy az akkoriban legismertebb és legáltalánosabb nyelven íródott, - akkor abból már következne, hogy nem érdemes elfogadni?

Az egyiptomiak a görög nyelvet sokkal többet használták, mint a hébert, ahogy Ptolemaiosz egyértelműen megmutatta, amikor megvásárolta a Hetvenek (tanítvány)egy változatát. Ezért van az ,hogy a második Makkabeusok könyv, ami olyan volt, mint egy levél vagy kommentár, amelyet a zsidók vigasztalására küldtek Egyiptomba, görögül íródott, nem pedig héberül.

(10.) Az új prédikátorokra marad azon hamisságoknak a megmutatása, amelyekkel ezeket a könyveket vádolják; amit valójában soha nem fognak tenni. De látom őket jönni, elővéve a szentek közbenjárását, az imát a elhunytakért, a szabad akaratot, a relikviák tiszteletét, és hasonló pontokat, amelyeket kifejezetten megerősítenek Makkabeusok könyvei, a Sírákban és más könyvekben, amelyeket úgy vesznek, mintha apokrif lenne.

Isten kedvéért vigyázzunk arra, hogy az ítéletünkkel ne tévesszük meg magunkat. Miért, kérlem, imádkozom értük, tartanak olyan dolgokat hamisnak, amiket a teljes ókori hit egyben elfogadott?

Miért nem inkább bírálják bizalmatlanságukat, amiben nem fogadják el e könyvek tanítását, mint hogy bírálják ezeknek a könyveknek a tanításait, amit nem látnak meg? Mert nem fogják elhinni a könyvek tanítását, elítélik; - Miért nem inkább ítélik meg a feltételezésüket, ami hitetlen tanításunkhoz?

.. De mi lehet azt mondhatnánk: ha így jogszerű lenne közömbösen elutasítani vagy megkérdőjelezni a Szentírások jogosultságát, amelyről korábban volt némi kétség, bár az Egyház már döntött róla, szükséges volna a Régi és Új Testamentum nagy részét megkérdőjelezni vagy elutasítani ez alapján.

Folytassuk most a többi dolgot illetően... "

angol forrás:

[link]

A 150. zsoltár valóban egy jó leírása az Istentisztelet egyik részének:

1

Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!

2

Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint!

3

Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán;

4

Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;

5

Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal.

6

Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!

Kedves kérdező!

Ahogy előttem is ajánlották, ismerd meg a Bibliát, és az alapján válassz egyházat. A Biblia tartalmazza Pál leveleit, ami gyakorlatilag a Biblia teológiája. Pál magyarázza az ószövetség, az evangéliumok és az újszövetség egészét. Pál a mi apostolunk, Jézus rá bízta a magyarázó teológiát, úgyhogy a keresztény alap Pál apostol levelei. Ezek közül elsődleges a Római levél, a Galata levél és az 1 Korintus. Ezek jók lesznek alapozónak.

A Biblia ma is tökéletesen használható, nem igaz, hogy elavult és az sem, hogy átírták. A Biblia egyben tökéletes pszichológiai rajzot ad a világról. Ha azt megérted, akkor tudni fogod, hogy mi van az emberben. Ragaszkodj Pálhoz, mert akkor Jézushoz ragaszkodsz