Segítség! Honnan tudhatom, hogy a szentgyónási titoktartást nem töri meg? (bővebben lent)

Ne rettegj ettől. Nyugodtan gyónd meg, könnyíts a lelkeden, a terheiden. Nem fogja megszegni, nincs a fülében poloska, mert nem áll érdekében elmondani másnak.

Tedd, ahogy jólesik!

szerintem nem kell attól tartanod, hogy bárkinek is elmondják, miket tettél.

nemcsak azért, mert köti őket a titoktartás, hanem azért is, mert nem érdekli őket, ki mit kezd az életével, hogyan éli.

ha gyilkosságról lenne szó, vagy hasonló súlyos bűncselekményről, akkor is hallgatna a többség, mert akkor saját magát járatná le a pap azzal, hogy kitudódott, és ezzel világi ítélkezésnek tette ki a delikvenst. nem akarja, hogy azzal vádolják, bort iszik, vizet prédikál.

azon kívül bizonyára magukba néznek, megértőek, nekik is nyilván van elég bűnük.

amúgy megértem a kérdezőt, mert napjaink pedofilbotrányai után nem csoda, ha bárkiben is felmerül a gyanú az erkölcsösségüket illetően.

Kell-e titkot tartania a gyóntatónak?

E szolgálat kényes és súlyos volta és a személyt megillető tisztelet miatt minden gyóntató minden kivétel nélkül és nagyon súlyos büntetések terhe mellett köteles megtartani a szentségi pecsétet, azaz abszolút titoktartásra van kötelezve a gyónásból megismert bűnökre vonatkozóan.

Figyelembe véve e szolgálat szent voltát és nagyságát, valamint a személyeket megillető tiszteletet, az Egyház kinyilvánítja, hogy minden pap, aki gyóntat, a legsúlyosabb büntetés terhe mellett köteles a bűnbánó által meggyónt bűnökre vonatkozóan abszolút hallgatást tartani. Ugyanígy nem használhatja föl azokat az ismereteket, amelyeket a gyónó életére vonatkozóan a gyónásból tud. E gyónási titkot, mely semmiféle kivételt nem ismer, "szentségi pecsétnek" nevezik, mert mindaz, amit a gyónó a papra rábízott, e szentség által "lepecsételve" marad.

Nézd csak mit ír az Egyházi Törvénykönyv (Corpus Iurus Canonici):

983. kán. -- 1. §. A gyónási titok sérthetetlen; ezért tilos a gyóntatónak a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból, akár csak részben is elárulnia.

2. §. Titoktartásra köteles a tolmács is, ha szerepel, valamint mindazok az egyéb személyek, akik a gyónásból bármilyen módon tudomást szereztek a bűnökrôl.

984. kán. -- 1. §. A gyóntatónak teljességgel tilos a gyónásból szerzett ismereteit a gyónóra nézve károsan felhasználnia még akkor is, ha a leleplezés minden veszélye ki van zárva.

2. §. Aki hatóság szerepét tölti be, annak a külsô kormányzatban semmiképpen sem szabad felhasználnia azt az értesülést, amit a bűnökrôl bármikor is gyónásban szerzett.

1388. kán. -- 1. §. Az a gyóntató, aki a gyónási titkot közvetlenül megsérti, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésbe esik; aki pedig csak közvetve teszi ezt, a büntetendô cselekmény súlyossága szerint büntetendô.

2. §. A tolmács és azok a 983. kán. 2. §-ában említett egyéb személyek, akik a titkot megsértik, megfelelô büntetéssel büntetendôk, nem kizárva a kiközösítést sem.

gyónási titok: a gyónást, a bűnbánat szentségét védő titoktartási fegyelem. - A szó szoros értelmében vett gyónási titok, a szentségi pecsét (sigillum sacramentale) a gyóntatót kötelezi, s azt jelenti, hogy tilos a gyónót szóval v. bármilyen más módon, bármi okból is, akár csak részben is elárulnia (983.k. 1.§). A gyóntató a gyónásból szerzett ismereteit a gyónó kárára még akkor sem használhatja föl, ha ezzel nem árulja el őt. Ezért aki hatóság szerepét tölti be, a külső kormányzatban semmiképp sem használhatja fel gyónásban szerzett értesüléseit, függetlenül attól, mikor szerezte őket (984.k.). Ezen elv védelmére a Codex előírja, hogy a novícmester és segítője, a szeminárium v. más nevelőintézet rektora ne gyóntassa a házban tartózkodó növendékeit, hacsak a növendékek egyes esetekben önként nem kérik erre (985.k.). - A gyónási titok megsértése. A szó szoros értelmében vett gyónási titoknak, vagyis a szentségi pecsétnek a megsértését csak a gyóntató követheti el (vö. 983.k. 1.§, 1388.k. 1.§). E büntetendő cselekménynek két típusa van: 1) a gyónási titok közvetlen megsértése, mely akkor valósul meg, ha a gyóntató fölfedi mind a gyónó személyét, mind bűnét; 2) a gyónási titok közvetett megsértése, amire akkor kerül sor, ha a gyóntató szavaiból, jeleiből, tetteiből, mulasztásaiból következtetni lehet a gyónó bűnére. E második típusba tartozik az az eset is, ha a gyóntató csupán azt a tényt árulja el, hogy az illető nála gyónt, ha ebből bűnére következtetni lehet. Ugyanebbe a csoportba sorolják a bűntárs puszta nevének elárulását is. Ilyen közvetett titoksértés valósul meg ált. minden olyan esetben, mikor a gyóntató a gyónót ugyan nem árulta el, de szavaiból, jeleiből, magatartásából mások következtethetnek arra, hogy a gyónó (akár csak általában is valamilyen) „halálos” bűnt v. egy meghatározott bocsánatos bűnt követett el. Aszerint, hogy a következtetésre a gyóntató mennyiben ad alapot, a gyónási titok közvetett megsértésének különböző fokozatai lehetségesek. - A klasszikus szerzők szerint nem számít a gyónási titok megsértésének: ha a gyóntató (általában, a bűn fajtájának meghatározása nélkül) jelzi, hogy nála egy személy gyónt ill. bocsánatos bűnöket gyónt; v. ha a gyónó engedélyével fedett föl valamit. - Mivel a gyónási titok megtartása isteni jogon kötelező, ezért alóla a pápa sem adhat fölmentést. Megjegyzendő még, hogy mivel a CIC ezt külön nem említi, a gondatlanságból elkövetett ilyen cselekmény nem büntetendő (vö. 1321.k. 2.§). E bűncselekményhez is szándékosság szükséges. - A gyónási titok közvetlen megsértésére az 1388.k. 1.§ az Ap. Sztszéknek fenntartott, önmagától beálló kiközösítést rendel, közvetett megsértéséért pedig kötelező, de közelebbről meg nem határozott, a cselekmény súlyának megfelelő utólag kimondandó büntetést. - A gyónással kapcsolatos egyéb indiszkréciónak a hatályos egyhjog két fő válfaját bünteti: 1) A szó szoros értelmében vett gyónási titoktól különböző titoktartási kötelezettség terheli mindazokat, akik a gyónásból a bűnökről bármilyen módon tudomást szereztek (983.k. 2.§), így a tolmácsot is, ha a gyónás során szerepel. Az 1388.k. 2.§-a általánosságban bünteti mindazokat, akik ez ellen a kötelezettség ellen vétenek. Ennek a bűncselekménynek az elkövetője tehát nem a gyóntató, hanem egyéb személyek, pl. akik a gyónást a közelben állva meghallották. 2) Hasonlóképpen bűncselekmény a gyónással kapcsolatos indiszkréciónak egy különleges típusa: az az eset, amikor a „gyónó” v. más személyek a valódi v. színlelt gyónásban akár a gyónótól, akár a gyóntatótól mondottakat - valamilyen technikai eszközzel - a) felveszik v. b) tömegtájékoztatási eszköz útján közlik. Ezt a cselekményt - a tényállásnak a fentitől még kissé eltérő leírásával - már a Hittani Kongr. 1973. III. 23-i nyilatkozata (AAS 1973:678.) büntette. Mivel azonban ez a büntetés az új Codex hatályba lépésével érvényét vesztette (6.k. 1.§ 3), tekintettel az időközben előfordult újabb sajnálatos esetekre, szükségessé vált a bűncselekmény pontosabb megfogalmazása és a büntetés megújítása. Ezt a Hittani Kongr. 1988. IX. 23-i hatállyal kiadott ált. határozatában, különleges felhatalmazás alapján (vö. 30.k.) meg is tette (AAS 1988:1367.). - Az 1388.k. 2.§-a a fenti bűncselekmény első típusára kötelező, de meghatározatlan büntetést rendel, mely lehet (utólag kimondandó) kiközösítés is. A második tényállás-típusra a Hittani Kongr. idézett határozata önmagától beálló kiközösítést ír elő.

Ezt a rendszert a világi törvények is tiszteletben tartják, hiszen a büntetőeljárásban „nem hallgatható ki tanúként a lelkész, illetőleg az egyházi személy arról, amire a hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn” [Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. Törvény 81. § (1) a) pont].

Ez olyan vallomástétel akadály, amelynek értelmében a pap tanúkénti kihallgatása kizárt, tehát a törvényben írt feltételek fennállása esetén kihallgatásukra semmilyen körülmények között nem kerülhet sor. A törvény kimondja, hogy nem hallgatható ki tanúként a lelkész, illetőleg az egyházi személy arról, amire a hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn. A törvény miniszteri indokolása szerint a titoktartási kötelezettség fennállására a gyónási titkot hívja fel példának. A hatályos jogi szabályozás gyakorlatilag nem más, mint a gyónásra vonatkozó titoktartási kötelezettség jogszabályi elismerése és deklarálása. Ezen titoktartás alól a jogosult sem adhat felmentést.

A hatályos egyházjog legfőbb forrása az 1983-ban készített Codex Iuris Canonici (CIC), amelynek előírásai gyakorlatilag a latin egyházakra vonatkoznak. A lelkész (capellanus) gyakorlatilag pap, akire a hívők egy meghatározott közösségét, vagy a közösség egy csoportját rábízták és e rábízás alapján a lelkipásztori teendőket állandó jelleggel ellátja.

Egyházi személynek tekinthető az a személy, aki az egyházon belül valamilyen hivatali tisztséget tölt be. A kánonjogi szabályok szerint egyházi hivatalt, illetve tisztséget csak olyan személy tölthet be, akit pappá szenteltek, amelyből következik, hogy papi rendben nem lévő személy ilyen működést kívánó hivatalt nem is tölthet be.

A 81. § (1) bekezdés a) pontja szerint mind a lelkész, mind az egyházi személy kizárólag arról nem hallgatható meg, amire hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn.

Gyónásnak nevezzük azt, amikor a hívő a törvényes gyóntatónak megvallja és megbánja az általa elkövetett bűnöket és kéri bűnei bocsánatát.

Tehát, akár még bűncselekmény elkövetését is meggyónhatod, mert a pap mind egyházi, mint a világi törvények értelmében egyaránt nem tanúskodhat ellened, stb.

A gyóntatóatya a legszigorúbb titoktartásra van kötelezve. Semmilyen körülmények között sem beszélhet egy olyan bűnről, amelyről csak a gyóntatószékben szerzett tudomást. A gyónási titok valóban a legszigorúbb titok, ami a világon létezik, és a pap inkább választaná a halált vagy a börtönt, minthogy egy ilyen titkot eláruljon, mint ahogy ezt például Nepomuki Szent János és más szent papok valóban meg is tették. Az a pap, aki a gyónási titok ellen vét, nem csak nagyon súlyos bűnt követ el, hanem automatikusan ki is közösíti magát, amely büntetés alól csak a pápa oldozhatja fel.

Sokan mondják, hogy „a gyónás erkölcstelen, mert benne szemérmetlen dolgokról is van szó.”

Hát ha valaki hasonló ügyekkel az orvos vagy a bíró elé kerül, nem köteles-e ott is őszintén bevallani bizonyos, nem éppen napvilágra vágyó dolgokat? S nem éppen a VI. és IX. parancs körüli bűnök azok, amelyekben az emberek leginkább esnek az önámítás és szépítgetés veszedelmébe, hacsak őszintén s becsületesen meg nem vallják a gyónásban erre vonatkozó ballépéseiket is? Elvégre visszaélni a legszentebb és legkomolyabb dolgokkal is lehet, de vajon ezért meg kell-e szüntetni a szükséges és mindenképp hasznos intézményeket, főleg ha azok nyilvánvalóan Jézus rendelésén alapulnak?

Ne a gyónástól féltsék az erkölcs nemes buzgalmú őrei a hívek lelki tisztaságát! Valóban ne! Van más tényező elég, amitől jobban félthetnék azt! Ők azonban csak ott látnak veszélyt, ahol éppen a leghatározottabb lélektisztogatás s legkomolyabb erkölcsvédelem folyik, a legsikeresebb harc a bűn és erkölcstelenség ellen. Mi ez? Magyarán: egyszerű képmutatás!

Valakik meg azt hiszik, hogy „a papok azért sürgetik a gyónást, hogy ezáltal megtudják a családok titkait s uralkodjanak a lelkeken.”

Gyermekes elképzelés! A gyóntatók nagyon kevés "családi titkot" tudnak meg a gyónásból, mert pl. a gyónásban neveket említeni nem is szabad s a legtöbb gyónásban nyoma sincs semmiféle családi "titok" felderítésének. Akkor már sokkal inkább az orvosi gyakorlatot kellene eltörölni ezen a címen!

Azonkívül a papnak úgysem szabad semmit sem bármily értelemben is felhasználni, amit a gyónásból megtud; ez a "titok"-vadászat tehát a gyakorlatban semmit sem használna neki. "Uralkodni" ezen az úton meg ugyancsak nem volna módja neki! Egyébként "uralkodni" a lelkeken: mit jelent ez? A pap igenis vezetni akarja a lelket, mert ez a Krisztustól rendelt kötelessége, de mire? Vezetni az igazság és kötelesség útján, visszatartani a rossztól, buzdítani s lelkesíteni az erényre, tisztaságra, szeretetre, lelkiismeretességre. Olyan nagy baj ez? Olyan veszedelmes "uralkodás" ez?

azzal egyetértek, hogy ne menj idősebb paphoz!

a fiatalok liberálisabbak.