Az emberi lét céljának a felfoghatatlansága okozhat depressziót?

Ajánlom az esszékötetet (ezzel foglalkozik és nagyon jó) - A melankólia dicsérete, Földényi F. Lászlótól

[link]

Ajánlom ezt a rövid cikket:

"Az Isten szó ma már sok ember számára rendkívül idegenül cseng. Távolinak és gyanúsnak tűnik, s kellemetlen érzéseket kelt. „Ha lennének istenek, hogyan bírnám ki, hogy én nem vagyok az?!” – írta egykor Friedrich Nietzsche, a filozófus. Gondolata talán feltárja előttünk az egyik okát annak, miért kellemetlen és elfogadhatatlan sokak számára Isten eszméje. Nem azért állítják, hogy nincs Isten, mert meggyőződésük, hogy a tudomány semmit nem tud mondani egy ilyen lény létezéséről, hanem mert úgy érzik, hogy nem szabad léteznie Istennek. Ha ugyanis létezne, akkor a vetélytársuk lenne; korlátozná a nagyságukat és a szabadságukat. Más szóval nem engedné, hogy istenek legyenek.

Nem húzódik-e mélyen az emberi szívben az a kísértés, hogy Isten akarjunk lenni? A Biblia már első oldalain arról beszél, hogy az embernek létrejötte után nem sokkal már nem is volt elég, hogy Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Ténylegesen Isten akart lenni.. "

[link]