Mit jelent az a szó, hogy "szent" és említik-e a Bibliában?

A mai értelmében azt jelenti, hogy áldott, bűntelen, Isten által tökéletessé tett. És sokszor említik.

Érdemes lenne venned egy Bibliát, de akár a neten is fent van. Sokkal többet tudnál meg belőle, mintha tőlünk kérdeznéd meg mindet, mert mi is csak a benne leírtak alapján tudunk válaszolni.

Szia

Jehovától elválaszthatatlan tulajdonság; abszolút értelemben vett erkölcsi tisztaság, makulátlanság: 2Mózes 28:36

"Majd készítsetek egy fényes lemezt színaranyból, és ahogy a pecsétet szokták vésni, véssétek rá: »A szentség Jehováé.«

Amikor emberekre: 2Mózes 19:6

"Papok királysága és szent nemzet lesztek, mely az enyém.« Mondd el ezeket az izraelitáknak.”

állatokra: 4Mózes 18:17

"Csak az elsőszülött bikát, az elsőszülött hím bárányt vagy az elsőszülött kecskét ne váltsd meg. Szentek azok. Vérüket hintsd az oltárra, és a zsíros részüket égesd el tűzáldozatként, hogy felszálljon a füstjük. Kellemes illat ez Jehovának."

élettelen dolgokra: 2Mózes 28:38

"Legyen Áron homlokán. Áronnak kell felelnie azért, ha valaki vétkezik a szent dolgok ellen, amelyek azzal lettek megszentelve, hogy az izraeliták szent ajándékként ajánlották fel őket. Legyen az a homlokán mindig, hogy Jehova irgalmas legyen velük."

helyekre: 2Mózes 3:5

"Ekkor ő ezt mondta: „Ne gyere közelebb! Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.”

időszakokra: 3Mózs 25:12

"mert jubileumi év ez. Legyen ez szent számotokra. Csak azt egyétek, amit a föld magától terem."

tevékenységekre: Mózes 36:4

"Miután minden mesterember hozzálátott a szent munkához, egymás után jöttek,.." - használja a Szentírás, akkor az eredeti héber szó azt jelenti, hogy ’elkülönített’ vagy ’a szent Istennek szentelt’, illetve, hogy valami vagy valaki el van különítve Jehova szolgálatára. A Keresztény görög iratokban a szentnek vagy szentségnek fordított szavak szintén az Istennek való elkülönítettség gondolatát hordozzák. Ezeket a szavakat arra is használják, hogy valakinek a viselkedése tiszta.: 2Korintusz 7:1

"Mivel tehát ezeket az ígéreteket kaptuk, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat mindattól, ami beszennyezi a testet és a gondolkodást, és miközben mélységesen tiszteljük Istent, váljunk egyre tökéletesebbé a szentségben."

Hátha meghoztam a kedved a Biblia olvasására :-)

Egyrészt a Biblia írja Istenről, hogy szent, és írja emberekről, hogy szentek. A kettő össze is van kapcsolva, amikor Isten így szól az általa kiválasztottakhoz (1Pét 1:15-16): "Szentek legyetek, mert én szent vagyok!" Amikor Istenről mondja a Biblia, hogy szent, akkor elsősorban arra utal, hogy nincs benne, azaz a jellemében semmi közönséges vagy tökéletlen, hibás vagy rejtegetni való (pl. bűnös vagy sötét) dolog, ellentétben az emberi jellemekkel. A pogány vallásokban a legtöbb istent emberi képmásra, különféle gyarlóságokkal és gyengeségekkel és bűnökkel ruházták fel. Isten nem ilyen, emberileg felfoghatatlan és megközelíthetetlen a tökéletessége, szentsége. A fenti idézet tehát a szentségre hívja el azokat is, akiket Isten kiválasztott, de a különbség abban áll, hogy Isten teljesen és folyamatosan szent, tehát jelleme teljesen tökéletes, makulátlan, teljesen bűntelen, a szent emberek viszont erre csak törekednek. Tehát a szent emberek nem attól szentek, mert elérték a szentséget, hiszen akkor nem kellene figyelmeztetni őket, hogy "Szentek legyetek!". Hanem azért törekednek szentek lenni, mert hasonlítani akarnak a Mennyei Atyjukra, ha ez sokszor közel sem jól sikerül, attól még Isten kegyelméből nem esnek ki az üdvösségből. Isten pedig a tökéletlenségek és bűnök ellenére is szentnek látja a gyermekeit, és a Bibliában gyakran szentnek is nevezi a gyermekeit (azaz az egyházát, ekklészia="kihívottak", azaz a világi szentségtelenségektől és közönségességtől elkülönítettek). Azért nevezheti Isten a gyermekeit szentnek, mert Jézus Krisztus tökéletessége kipótolja az ő hibáikat vagy hiányosságaikat, ha megmaradnak a Krisztusban való hitben.

A történelem során a római katolikus egyház egy olyan jelentést adott a szent szónak, amely nem biblikus. Tk. olyan emberekre mondták, akik valamilyen kiemelkedő vagy feltűnő vallásos teljesítményt nyújtottak. A Biblia azonban az egyházban levő összes tagot szentnek nevezi, nem csak azokat, akik valamilyen nagynak vagy dicséretesnek tűnő dolgot tettek. Most már csak az a kérdés, hogy kik tartoznak az egyházba...

Az üdvösséghez szükséges, hogy valaki megszentelődjön Isten szemében (nem a saját jó cselekedetei, hanem Krisztus áldozata útján), majd pedig miután kegyelmet nyert, mutassa is meg az életvitelével, hogy a Szent Isten hívta el, vagyis többé nem vesz részt a világ közönséges, szentségtelen életmódjában. Ez nem azt jelenti, hogy fizikailag ki kell vonulni a világból, pl. egy kolostorba. Jézus nem vonult kolostorba, és nem is parancsolt ilyet. Nem fizikailag kell elhatárolódni, hanem a világ értékrendjétől és szellemiségétől kell minél nagyobb távolságot tartani.

üdv Stefán

Kétféle jelentés van, amit amúgy a görög és latin is szóalakban megkülönböztet, és a magyar mindkettőt szentnek fordítja.

A görög hagios és a latin sacer az isteni minőséggel, tisztasággal, nem világiassággal leírható szentség. Ez a befelé irányuló szentség, ami a dolog vagy személy lényegi része.

A görög hieros és a latin sanctus az áldottsággal, isteni célra való elkülönítettséggel kapcsolatos, tehát "szenteltség".

Tehát mondjuk egy papság ebben a második értelemben szent (fel van szentelve, személyek Isten szolgálatára el vannak különítve), de az első értelemben nem feltétlenül szent (nincs garantálva a romolhatatlanság, az erkölcsösség). Míg mondjuk egy igaz hitű, kegyelmi állapotban lévő ember az első értelemben szent, a másodikban nem feltétlenül.