A Szentháromságot illetően, mi a különbség a lényeg (ouszia, substantia) és a személy (proszópon, persona) között?

Amikor Istennel kapcsolatban bármit is állítunk, szükségszerűen csak az emberi világunkhoz tartozó fogalmak segítségével tehetjük, ami persze azt is jelenti, hogy az Istenről szóló beszédünk többé-kevésbé tökéletlen hasonlítgatásokból áll. Amikor Isten lényegéről/lénységéről és személyéről beszélünk szintén nem tudunk kiindulni másból, mint az emberi világunkból, ráadásul ennek a kettőnek a szétválasztása már meglehetősen elvont gondolkodást is igényel.

A személy legalábbis az én megközelítésemben egy önálló érzék és tudatközpont saját akarattal és döntési képességgel. A különböző személyek szabadon akarhatnak egyet, s szabadon alárendelhetik akaratukat a másiknak, de meg van a lehetőségük, hogy külön akaratuk legyen.

A lény meghatározott tulajdonsággal és képességekkel rendelkező élő egység, amelyet a mi anyagi világunkban egy különálló test biztosít. Ahány test, annyi lény.

A mi megszokott anyagi világunkban egy személy egyetlen testet birtokol. Egy test, egy személy, egy lény, egy ember. Némi fantáziával azonban elképzelhető, hogy egy személynek egyszerre két vagy több teste legyen, vagyis a sok test érzékelései egy érzékközpontba futnak össze és egyetlen akarat parancsol a különálló testeknek, vagyis többtestű-többlényű személyről beszélünk.

Egy kis fantáziával olyan is elképzelhető, hogy egyetlen testet több személy birtokol, vagyis ugyanannak a testnek az érzékelései két érzékközpontba futnak be, s ugyanannak a testnek két akarat parancsol, vagyis többszemélyű egyetlen lényről beszélünk. A két fejű egyetlen testű sziámi ikrek ugye majdnem ilyenek, de ugye a külön fej sok külön érzékelést tesz lehetővé, azaz nem tökéletes az egységük.

És most térjünk át az Istenre. Az Újszövetségben az Atya és a Fiú két önálló személy, és kapcsolatukat egy szeretet viszonynak írja le, amiben a Fiú mindent megkap az Atyától: a teljes hatalmát, minden képességét, a teremtő képességét is beleértve. Az Atya mindent a Fiú által tesz, semmit sem csinál önállóan. Tehát két személy birtokolja ugyanazt az egyetlen isteni teljességet, amiből nincs és nem is lehet kettő, mert akkor már nem volna teljesség. Tehát a birtokló személyekből több van, de amit birtokolnak az csak egyetlen egy.

Az Istennek ugye nincs teste, szelleme vagy más szóval lelke van, az Atyának és a Fiúnak közös szelleme/lelke van, az Atya lelke egy az egyben Krisztus lelke, vagyis egylelkűek-egyszelleműek azaz egylényegűek. Az Atya és a Fiú a lelkük által egy, mindenük közös, mindenben egyek csak a személyük különböző. Sőt igazából valahogy a személyük is eggyé lesz a Szentlélekben. A Szentlélek se nem az Atya se nem a Fiú, hanem a tökéletes egységük, ami szintén nem lehet személytelen. Az Atya és a Fiú úgy tökéletesen egy, hogy a személyük mégis különböző marad. A kettő tökéletesen egy a harmadikban és a harmadik által.