Hogyan teszel felajánlást Istennek, konkrétan leírva?

Én ezt a felajánló-imát szeretem a legjobban:

"Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen. Vedd értelmemet és akaratomat, emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen. Én visszaadom, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen felettem korlátlanul rendelkezésed, csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem Téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, és minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell." (Loyolai Szent Ignác)

Szia

Úgy, ahogyan Isten kéri:Róma 12:1

"Kérlellek azért titeket, testvérek, Isten könyörülete által, hogy mutassátok be testeteket élő, szent és Isten előtt elfogadható áldozatul. Így a gondolkodóképességeteket használva végeztek szent szolgálatot."

Róma 6:13

"Ne adjátok tovább testeteket a bűnnek, hogy igazságtalan tettek fegyvere legyen, hanem adjátok magatokat Istennek mint halottakból lett élők, és adjátok testeteket Istennek, hogy az igazságosság fegyvere legyen."

Ez mit jelent? Pál apostol mondja el: "Krisztus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek” 2Korintusz 5:15

A versekből kitűnik, hogy Krisztus követői saját magukat ajánlják fel, ami önfeláldozó szeretetet jelent mások, és egymás iránt, és hívőtársaik szükségleteit a magukéi elé kell helyezniük. Sőt, attól sem vonakodhatnak, hogy ’a lelküket adják a barátaikért’ János 15:13. Azt, hogy ezt hogyan tehetjük meg, Krisztustól tanuljuk. Így válik keresztényi életünk életuttá.

"a bosszantó szomszéd néninek sem, igyekszem a családom segitségére lenni, ha tudok."

És ha a családod kér meg rá, hogy valahogy intézd vagy tüntesd már el a szomszédot? Éppen ebben a cipőben járok. És nem öreg néni, hanem egy Jézus által mondott "farkas".

Megértésem szerint felajánlásokra a bűnbeesés miatt lett szükség. Akkor Isten számára elveszett az ember, de mivel az embernek uralmat ígért az egész teremtés felett is, az is mind elveszett.

Az Ószövetségben jóvátételképpen az embernek áldozatokat kellett felajánlania, amelyek szimbolizálták az elveszett teremtést. (Az ember a teremtett dolgok alá süllyedt és olyasvalamit kellett Istennek adnia, amely közelebb volt Istenhez, mint az ember.)

Az Újszövetségben szolgákból Isten gyermekeivé akarunk válni, tehát magunkat kell felajánlani. Magunk szimbolikus felajánlása jelenti pl. az időnket, erőfeszítéseinket, másokért elszenvedett sérelmeket, stb.

A lényeg, hogy ne mi legyünk a középpontban, tehát a szeretet legyen a középpontban. (Ahogy feljebb Loyolai Szent Ignác mondta sokkal szebben.) Így állhatunk helyre mint emberek, sokkal valóságosabb értelemben, mint az Ószövetség alatt. A helyreállítás alatt főleg szívbeli, szeretetbeli átformálódást értek. Már nemcsak a tett, hanem a motiváció is sokat számít. Őszinte legyen. Ez a filozófiám.