Milyen egy református ifjúsági tábor? Voltál már ilyen táborba? Milyen volt?

Voltam többen is, bár nem mostanában. Az első pár nagyon jó volt, hívők szervezték, és nem is voltunk sokan. Ezekről nagyon pozitív élményekkel jöttem haza. Ezek voltak az első olyan táborok életemben amikben jól éreztem magam, az úttörőtáborokat utáltam, mivel nehezen tudtam beilleszkedni és ebben nem is segítettek, itt viszont teljesen más légkör uralkodott. A mai napig sokat jelentenek számomra ezek az élmények és persze találkozások Jézussal és a hívőkkel.

Voltam Balatonszárszón az egyetemista táborban is, de erről már nagyon vegyesek az érzéseim. Először is - bár ez is ref. tábor volt - a résztvevők fele sem volt megtérve, legalábbis a viselkedésükből nagyon ez jött le. Kissé kiakadtam a kerítésen részegen átmászó fiataloktól.

Az előadások, közös alkalmak nem voltak rosszak, csak némelyik túl okoskodós volt szerintem. Ez az okoskodás a csoportbeszélgetéseken is kijött, időnként kedvem lett volna megkérni a hozzászólót, hogy legyen szíves magyarra fordítani amit mondott mert nem igazán értem mit akart. Ez nyilván adódott abból, hogy a táborban egyetemisták és főiskolások vettek részt, de engem nagyon tud zavarni mikor valaki az egyszerűen megírt Bibliát ennyire túlbonyolítja vagy feleslegesen idegen szavakat használ.

Szia!

Hát bizony régen volt! Én gyakorlatilag Tahiban tértem meg 22 évvel ezelőtt Takaró Karcsi bácsi csoportjában! Aztán a felejthetetlen balatonszemesi táborok Pánczél Tivadar bácsi nyaralójában! Idén is volt szerencsém Szemesen járni, és elsétáltam oda megézni megismerem-e még a házat!

Nem tudom most mi a helyzet, mert a világ 20 év alatt sokat változott! Én sem vagyok már református, de nagyon szép emlékekként élnek bennem ezek a felejthetetlen nyarak. Sok függ attól milyen lelkészek lesznek, milyen táborozók jönnek össze, de minden adott lehet a szép élményekre!

Amit jó szívvel ajánlhatok: Bibliát vigyél magaddal, és nyitott szívvel fordulj Isten felé, és ha közeledsz hozzá, Ő is közeledni fog hozzád!

Üdv. Péter

Én voltam református táborban, és végigszenvedtem, pedig református vagyok.

Anyú íratott be, én nem is akartam menni. Mikor hazajöttem a sulibol már avval fogadott hogy megyek T-re a táborba.

Sokaltam a napi 2*-ri áhitatot, az imádkozásokat evés elött meg után, és a napi vallásos csoportos beszélgetéseket.

Vasárnap meg még templomba is kellett menni, valamelyik nap meg vettem úrvacsorát is mert kellett.

10 napig voltam ott.

A sors fintora az hogy szinte 1 évre rá a saját akaratombol elmentem egy római katolikus táborba, mert Marosfön volt, és meg akartam nézni Székelyföldet.

És az érdekesség a dologban, hogy ott nem vették a vallást annyira komolyan mint a reformátudok.

Oké, étkezés elött kellett keresztet vetni, imádkozni, meg étkezés után is, egyszer elmentünk Csíksomlyóra, ahol bementünk a templomba imádkozni, egy vasárnap (mert ott is 10 napot voltam) meg elmentünk szentmisére, és ennyiben ki is merült a tábor vallásos tartalma.

Az ottani szokásokat elfogadtam, tudtam is csinálni, mert tudok keresztet vetni, de ott meg a társaság volt rosszindulatú.

A refiknél jó volt a társaság de sokallottam a vallásos dolgokat, a katolikusoknál nem volt annyi , szóval nem vették olyan komolyra a vallást, de a társaság, rossz volt. Volt egy fiú, akit ismertem egy elözö táborbol, az tudta hogy nem vagyok katolikus, így a többiek is megtudták a táborban, de ha mindez még nem volna elég, az a fiú gunyolodott a vallásos dolgokon, meg akkor is amikor imádkoztunk evés elött, és így a többiek azt hitték, hogy én bíztatom öt a gunyolodásra mert nem vagyok katolikus.

Tetézte a bajt hogy nevettem rajta, pedig én csak azt nevettem hogy milyen hülye az a fiú. Szórakoztatott hogy mennyire nem normális, hogy szent dolgokkal gunyolódik.

Évek múlva jöttem rá, hogy direkt gunyolodott, hogy engem, a reformátust keverjen bajba, hogy az legyen hogy én bujtattam fel. Holott sose gunyolodnék a más vallásán, mert tiszteletben tartom azt is.