Mit tennétek, ha rendelkeznétek azzal a hatalommal, amivel Isten?

"Akarnátok, hogy az emberek szeressenek és tiszteljenek benneteket?"

Hm. Hát ha valamiért embert teremtettem a magam képére és hasonlatosságára, akkor ez azt sugalmazza, hogy valamiért jól esne nekem.

"Ha igen, korlátoznátok a szabad akaratukat ahhoz, hogy ezt kivívjátok tőlük?"

Az olyan, mintha lebénítanám a kezüket, és azokkal simogatnám a saját arcomat. Az elvárt tisztelet öngól. Akkor tisztelnek őszintén, ha előtte bebizonyítottam nekik, hogy méltó vagyok a tiszteletükre.

"Megbüntetnétek az emberiséget a bűneik miatt?"

Nekem erről az orvosi kezelés jut eszembe, ami olykor fájdalmas. Nem büntetés az, hanem helyrehozás. Ha már elrontottam...

Bár az is lehet, hogy (még) nem rontottam el, hanem a fejlesztés része – uppsz, kezd lüktetni a programozó véna. :)

"Segítenétek a rászorulókon?"

Aki étel, italt adott... de mi a helyzet azzal, aki eleve éhesnek teremtett? Kezd világossá válni, hogy az első pont mégsem melengeti annyira a szívemet. De akkor mi végre teremtettem embert?

"Vagy inkább visszavonulnátok és nem törődnétek semmivel?"

Ez volna a legtisztább. A teremtésemben viszontlátni, ki vagyok én. Ám attól én nem leszek szebb, hogy kisminkelem a tükröt.

Kijavítanám a hibákat a jelenlegi teremtésben.

Jó sok van, úgyhogy ez eltartana legalább egy másodpercig.

A szabad akaratot természetesen nem korlátoznám, hanem olyan körülményeket teremtenék, ahol ez nem okoz problémát.

Egy végtelen istennek pedig soha nem kell büntetnie, mivel mindig pontosan az történik, amit ő akar.

Ez az egész annyira kevés erőmet foglalná le, hogy igen nagy szégyen lenne, ha nem csinálnám meg azonnal.

Ez buta és ostoba kérdés, ugyanis tudatlan állapotban lévén, teremtetségünknél fogva, fel sem foghatjuk a végtelent és az örökkévalóságot, a tökéletesség állapotát!

Ezért nem is lehet megkérdezni, hogy "mit tennétek, ha..."!