Lételméleti szempontból, a kereszténységhez szükségszerűen az esszencializmus, az ateizmushoz szükségszerűen a redukcionista fizikalizmus tartozik?

Röviden: nem.

Hosszabban: nagyon nem.

Na jó kifejtem. A kereszténységhez sem tartozik feltétlenül esszencializmus -amúgy sem volna kötelező jellegű a következetes gondolkodás-, bár kérdésed ezen része még jobban megálja a helyét. De nem minden ateista szakbarbár "fizikus". Mármint az jobbára új ateistáink nézete a redukcionista fitikalizmus mostanság. De ne általánosítsd ezt az összes ateistára légyszi!

Nem, az olyan ateista gondolkodók, mint Sartre, vagy Camus, nem voltak redukcionisták.

A kereszténység sem szükségszerűen esszencialista szerintem, de kicsit más miatt. A kereszténység egy vallási tan rendszere, nem kizárólag filozófiai tan. A filozófia használható bölcseleti eszközként (teológia), de a kereszténységnek nem célja egy ilyen magyarázat megteremtése, így esszencializmus kérdésében való állásfoglalás sem. Mindemellett a keresztény bölcselet gyakran vesz ilyen irányt, de ez inkább annak köszönhető, hogy ez illeszkedik ahhoz a kultúrához, amiben a kereszténység először meghonosodott (antikvitás). A kereszténysk esszencializmusa inkább a kultúrájuk tükre, és nem a vallásoknak.