Van itt olyan, aki keresztény, de nem jár templomba, közösségbe?

1Kor 13,12

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

Én annak tartom magam, megkereszteltek, elsőáldoztam, bérmálkoztam, hetente templomba jártam, gyóntam-áldoztam. Régen volt, más világ volt, egyszerű volt az élet.

Minden megváltozott. Próbáltam olyan templomot -közösséget- találni, ahol megtalálom a helyem, de nem sikerült. Szívesen járnék misére, de nincs szerencsém a tiszteletesekkel.

Nekem túl modernek a mostani templomok "programjai".

Szerintem fontos hogy közösségben legyünk más újjászületett keresztényekkel, mert én álomban ezt a figyelmeztetést kaptam!

Magamról annyit hogy újjászületett vagyok de a külföldön dolgozom egy mozgó járművön így annyira számomra nem volt kivitelezhető a gyülekezetbe járás. Viszont amikor itthon voltam szabin , az időm nagy részér az Úrnak szenteltem! Egyik nap pont ezen gondolkodtam hogy vajon az Úr hogy lát engem és az én elköteleződésemet az Ő ügyében és olyan emberekhez hasonlítottam magam akik csak vasárnaponként járnak templomba amúgy meg eljárnak kirándulni meg kertészkedni meg élik az életüket. Hát hozzájuk képest többet törődtem az Úrral de az az igazság , hogy az Úr engem mégis máshogy látott mint ahogyan azt én hittem! Az egyik este erős vágyakozás volt a szívemben az Úr szeretete iránt és ezt fejeztem ki az imámban. Ilyenkor mindig kapok álmot Istentől , ami rendszerint figyelmeztető álom abban amit nem csinálok jól!

A következő volt az álom: mindenki fehér hosszú ruhát viselt mint ha menyasszonyok lennénk és bementünk egy hatalmas terembe! ott voltak asztalok és az asztaltársaságok egy táncot adtak elő. Így én is az én asztaltársaságommal. Mint utólag kiderült gondolom úgy ültettek minket hogy az egy szellemi szinten lévők egy asztalhoz kerüljenek. Az én asztalom beleértve magamat is nem nagyon tudtuk a táncot és mindig másokat figyeltünk hogy ők mit csináltak és leutánoztuk őket, így a mi előadásunk elég gagyi volt a többiekéhez képest, akik elakadás nélkül mindig tudták hogy mi a következő lépés. ( Ez pedig azért volt mert azt szimbolizálta hogy én mindig az internetről néztem a többi keresztényeket hogy ők mit csinálnak és onnan próbáltam meríteni és tanulni) aztán amikor befejeztük a táncot mindenki elindult a teremből és egy helyre mentünk ahol volt egy nagyon pici lyuk! Az összes többi fehér ruhás be tudott bújni valahogy abba a pici lyukba természetfeletti módon, de amikor nekem kellett volna mennem, akkor egyszerűen képtelen voltam, mert a lyuk sokkal kisebb volt mint én és hirtelen olyan klausztrofóbia tört rám hogy képtelen voltam azon átmenni. Ugyanígy a velem egy asztalnál lévők se tudtak átmenni!

Azután a helyszín megváltozott és hirtelen egy nagyon magas és vékony torony tetején találtam magam kapaszkodva és veszélyben érezve! Nem messze tőlem volt egy hatalmas díszes kupolás építmény és én ennek az építménynek az egyik különálló tornyán voltam, de az én tornyom nem kapcsolódott a díszes kupolás fő részhez és nem volt rá semmilyen mód hogy átmásszak oda és úgy le tudjak valahogy jönni. De távolból jött egy hang és annak az egyetlen embernek a nevét mondta aki szintén Szent Szellemmel keresztelt volt és én egyedül vele tartottam a személyes kapcsolatot( neki van több kapcsolata más újjászületett keresztényekkel is) A hang azt mondta szólj neki(az ő nevét mondta ki) mert ő tud neked segíteni innen lejönni. Aztán én ezt elengedtem a fülem mögött mert nagyon magasan voltam és nagyon nagy veszélybe éreztem magam és csak a menekülési utat kerestem a szememmel. Aztán láttam hogy a főépület másik oldalán van egy hívogató nagyon biztonságos lejáró út ami a a főépülethez csatlakozik és tudtam hogy oda kell eljutnom, csak azt nem tudtam hogy hogyan, mivel nem volt kapcsolódási pont az én tornyommal. Aztán másodjára is megszólalt a hang hogy szólj neki(az ismerősön neve) mert ő tud téged oda elvinni! Én pedig még mindig kerestem a menekülési utat és néztem erre a biztonságos útra és láttam hogy olyan mintha egy óriás törzse lenne rávetítve arra az útra és arra gondoltam, hogy ez milyen furcsa és megint hallottam a hangot ami az újjászületett keresztény társam nevét kimondta hogy neki szóljak mert ő tud engem oda elvinni! Aztán felébredtem!

Egész nap gondolkoztam hogy mit jelent az álom és tudtam hogy a tánc az az én szolgálatomat jelképezte, úgy ahogyan az Úr látja, de azt nem tudtam mi volt a szűk lyuk és kérdeztem a Szent Szellemet hogy az mi volt! És képzeljétek el azt mondta hogy az volt a szoros kapu!!! Amin nem tudtam átmenni! Aztán nem értettem az álom második részének azt a részét hogy mi volt az az óriás az úton akinek nem volt feje csak törzse és mondta a Szent szellem hogy az a Krisztus teste vagyis a gyülekezet, a többi keresztény akikhez csatlakoznom kell , mert nélkülük sekélyes a szolgálatom és a végidőkben nem leszek abban az állapotban hogy képes legyek beférni a szoros kapun!

Én úgy gondolom, hogy az az ima, amit az egész gyülekezet mond egy akarattal, annak sokkal nagyobb az ereje, mint egy egyéni imának! Arról nem is beszélve, ha az egész gyülekezet egyszerre tart böjtöt, akkor olyan erős lesz bennük a Szent Szellem ereje, hogy még az internetes közvetítésen is átüt!