Szeresd felebarátodat,mint magadat?

Pont ugy van szerintem, ahogy Mansour a 4-ben irja.

Ez nem erzelmet jelent, ahogy a szerelmemet vagy gyerekemet szeretem. Inkabb joszandekot, joindulatot. Ha olyan helyzet adodik, hogy valamivel, akarmilyen aprosaggal megbanthatom vagy segithetek neki, akkor azt valasztom, hogy segitek neki. Nem kell feltetlen nagy dolgokra, aktivkodasra gondolni, akar csak annyi, hogy beken hagyom, nem bantom meg. Ha nagyon irrital, akkor kerulom inkabb. Felelos vagyok azert, hogy ne legyen nehezebb az elete miattam, mint amilyen.

A "felebarat" az angolban pl. "szomszed"-nak van forditva, tehat a korulotted levo embertarsakat ertjuk rajta.

szia

Hogy megértsük mit jelentenek Krisztus szavai, ahhoz azt kell megértenünk, Krisztus miért, hogyan mondta, és akkor alkalmazni tudjuk a mindennapi életünk különféle helyzeteiben, abban is, amit a kérdésed alatt írtál.

Amikor Jézus azt mondta a farizeusnak, hogy az a második legnagyobb parancsolat, hogy szeretnünk kell a felebarátunkat, mint önmagunkat, az Izraelnek adott egyik törvényre utalt, mely a 3Mózes 19:18-ban van feljegyezve. Ugyanabban a fejezetben a zsidókat felszólították, hogy izraelita társaik mellett másokat is tekintsenek a felebarátaiknak. A 34. vers így szól: „A jövevény, aki jövevényként lakik köztetek, legyen számotokra olyan, mintha közületek való bennszülött volna; és szeresd őt, mint önmagadat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.” Magyarán a nem zsidókkal is szeretettel kellett bánniuk, különösen a prozelitákkal(a nem született zsidókkal).

Jézus korának zsidó vezetői azonban másként vélekedtek. Némelyikük azt tanította, hogy a „barát” és a „felebarát” kifejezés csak a zsidókra értendő, a nem zsidókat pedig gyűlölni kell. Ezek a tanítók úgy gondolkodtak, hogy az istenfélő embereknek megvetően kell bánniuk az istentelenekkel.

Jézus foglalkozott ezzel a kérdéssel a hegyi beszédben, és rávilágított, hogy kikkel kell szeretettel bánni. Ezt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok, mivel ő felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is” Máté 5:43–45. Jézus szavai két lényeges gondolatot hordoznak. Először is azt, hogy Jehova a jókkal és a rosszakkal egyaránt nagylelkűen és kedvesen bánik. Másodszor pedig azt, hogy követnünk kell a példáját.

Egy másik alkalommal egy törvénytudó zsidó megkérdezte Jézustól: „Ki valójában a felebarátom?” Jézus egy példázattal válaszolt, melyben egy szamáriai férfi meglát egy zsidót, akit megtámadtak és kiraboltak. Noha a zsidók általában megvetették a szamáriaiakat, ez a férfi ellátja a zsidó sebeit, és elviszi egy fogadóba, ahol biztonságban felgyógyulhat. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a felebaráti szeretetet olyanok iránt is ki kell mutatnunk, akiknek más a nemzetiségük, a vallásuk vagy a bőrszínük: Lukács 10:25, 29, 30, 33–37.

Miért kellene megítélned egy nem hívőt a cselekedetéért? Ha téged nem károsít meg. Ha megkárosít, védd meg magad, kerüld el.

Mindenki emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, jóindulattal fordulni felé. De ez nem ész nélküli mazochizmust jelent, mert magadat is szeretni kell, csakúgy mint mást.