Ha dönthetnél úgy, hogy Isten nélkül is örökké élhetsz a földön jólétben, akkor is vágynál a mennyek országába? Jézusban csak azért hiszel, hogy túléld Isten ajándékát?

Az örök életnek akkor van értelme, ha jó.

Ha pl. megöregszel, de nem tudsz meghalni, az nem jó. Van egy ilyen görög rege is.

DE nem dönthetsz igy. Mivel az élet Forrása jobban tudja, milyen vezetés és szabályok tartják egyensúlyban és működésben az életet.

Sajnos ezt mindig ki felejted, törvények és szabályok nélkül, semmi sem müködhetne magától rendben, összhangban.

Akkor is valakinek a meghatározása alatt kellene hogy élj, hogy beleilleszkedj a társadalomba.

Olyan nincs hogy nem tartozol valakinek a vezetése alá.

"Amúgy a felhasználóneved sem valami előnyös számodra..."

Azt váltogatja, hol Jézus666, hol Lucifer666 !

Nem értem mi az, hogy "dönthetnél". Mindig döntesz. Akkor is, ha nem tudsz róla. Az élettel összefüggésben arról, mennyi ideig élsz (életmódoddal döntesz bizonyos korlátok mellett). Arról, hogy végtelen ideig, legfeljebb fantáziálhatsz. De minek. Aki attól lesz boldog, nem a valóságban él.

A jólét és boldogság a te tulajdonságaid alapján vannak meg. Ezer dolog sorolható fel, ami egy csomó embernek boldogság, másoknak közömbös és még másoknak katasztrófa. Ha neked a boldogság istenben való hit, tedd. Ha erre nincs szükséged, ne tedd. Ez esetben ha ilyen vagy és hiszel, boldogabb leszel, ha olyan és nem hiszel, akkor is boldogabb. Más szavakkal mindenki a saját élete, jóléte és boldogsága kovácsa. Eközben persze sajnos az se mindegy, hova születtél. Viszont az a sajnos az, amiben van beleszólásod, ha nem élsz vele, ne csodálkozz ha rosszabb az életed.

Egyébként az emberek még véletlenül se azért hisznek Jézusban, amit te erről gondolsz. Nem, ők azért tesznek ilyent, mert erre szükségük van, ettől jobbnak érzik az életüket, és az jobb is. Ezért ezt a lehetőséget megtagadni tőlük, ahogy egy hitbéli ember mondaná, isten ellen való vétek. Ugyanakkor, akik megvannak enélkül, semmivel se különbek vagy alávalóbbak, nekik ez okoz több boldogságot. A vízválasztó ne mez, hanem akik vannak annyira vakok és botorok, annyira más embert nem tisztelők, hogy hívőként hitre akarják szorítani nem hívő embertársaikat, vagy éppen nem hívőként lenézik, kinevetik, lesajnálják hívő embertársaikat. Ezek mindannyian a lelki szegények, sem isten országát nem fogják megkapni, sem a földi boldogságot.

Nem tudom és nem akarom elképzelni, milyen időtlen időkig élni. Ha akarnám elképzelni, bizonyára sok jó dolgot tudnék kitalálni, de inkább A való élet megélését tartom előbbre valónak. A boldogságot a teremtés idézi elő. Nem véletlen, hogy a hit legfőbb tétele ez. A teremtés annyi, mint annak megélése, megismerése, hogy képes vagyok valamire, hogy addig nem létezőt alkottam fizikailag vagy szellemileg. És ez a valami nemcsak nekem, de minden embertársamnak hasznára van. Ez élteti a feltalálót, az írót, a művészt, de a közönséges földi halandót is. Teremtés a Mona Lisa, és teremtés az árokásás, egy palánta elültetése is. Más a szerepük, ennyi.

Számomra a kérdés azt sugallja, a kérdező boldogtalan. Aki erre kíváncsi, aki ezt nem magától tudja, aki nem önálló tettben és gondolatban, az elveszett, mert fél. Fél a következő pillanattól, hiszen nem tudja, mit kezdjen vele. Az én problémám az, hogy nincs elegendő belőle. Nem az élet hosszából, hanem a sok elképzelés megvalósítására szükséges időből. Na megyek is, mert sok a dolgom.

"Azt váltogatja, hol Jézus666, hol Lucifer666!"

A kettő rohadtul talál egymáshoz... :D