A Biblia szerint Ádám és Éva milyen fáról ettek tiltott gyümölcsöt?

Szia,

Pontosítok: "a jó és a rossz tudásának fájáról." Ez egy ugyanolyan gyümölcsfa volt mint a többi, tekintettel arra, hogy a jó és rossz tudása tapasztalati ismeret!

Üdv. Péter

Szia,

A "jó és rossz" megkülönböztetése azt a tudást fejezi ki, amely

hiányzik a gyermekkorban és a tapasztalat által szerezhető meg. Azáltal, hogy nem engedelmeskedtek Isten akaratának megtapasztalták mit jelent a rossz tudása. Isten „igen jónak” teremtette az első emberpárt (1Mózes 1,31). A bűn kísértésével való szóba állásra semmi okuk sem volt. Isten azonban szabad erkölcsi választás képességével teremtette őket is, csakúgy, mint Sátánt. Ezzel összhangban nem zárta el előlük a hatalom eszközével a rossz választásának lehetőségét. Tudta, hogy úgy juthatnak a lelki-szellemi, erkölcsi fejlődés legmagasabb szintjére, ha a saját szabad erkölcsi megfontolásukkal utasítják el a bűnt, és az isteni szeretet-törvény követését választják. Ehhez minden alapjuk megvolt. Egyedül ez lett volna a kézenfekvő és természetes számukra. A bűnnel való megfertőződésük egyáltalán nem volt szükségszerű. A Biblia azonban mégis áldozatnak mondja az embert egy bizonyos értelemben. Az ember személyes, súlyos bűne volt, hogy nem bízott Isten előre adott óvásaiban és tanácsaiban – amire pedig minden oka meglett volna – és hogy szívében helyet adott az önzés eszméjének és a Teremtője iránti hála és szeretet kötelezettségét semmibe vette. Másrészt viszont olyan merész, igazságnak feltüntetett hazugsággal kísértette meg az embert Sátán, hogy megtévesztés áldozata is lett. Nem akarta tudatosan és megfontoltan tenni azt, amit végül is tett. Sátán szinte ugyanazt az ígéretet állította az ember elé – „olyanok lesztek, mint az Isten” (1Mózes 3,5) – mint amelyet Isten is adott az embernek, amellyel létének rendeltetését határozta meg. A Biblia ugyanis világosan mondja, hogy Isten „a maga képére és hasonlatosságára” teremtette az embert (1Mózes 1,27), és „úrrá tette kezei munkáin” (Zsoltárok 8,7). „Csupán” abban volt a különbség, hogy a célt Isten folyamatos lelki fejlődés, növekedés által hirdette elérhetőnek, Sátán pedig azt tanácsolta az ősszülőknek, hogy az Istenhez való hasonlóságot úgy ragadják el Istentől, mint valami zsákmányt. Látszólag ugyanazt ajánlotta föl, csak egészen más módon és eszközökkel.

Az első emberpár legyőzhette volna Sátán hazugságait. Akkor is, és azóta is tökéletes védelmet kínált és kínál Isten beszéde. Ez mindenkor az egyetlen fegyver a rossz felismerésére és teljes legyőzésére. Jézus Krisztus is azzal győzte le az Ellenség minden kísértését földi életében, hogy azokat egybevetette a Biblia kijelentéseivel. Sátánnak adott visszautasító válaszai mindig így kezdődtek: „Meg van írva”. Példája azt mutatja, hogy a hazugság átlátható és legyőzhető a Biblia igéi által.

Üdv. Péter

Szia

Amint a kommentedben is fölvetetted, a kérdés összetett. Mi volt Ádám bűne? Ez összefüggésben állt a „jó és gonosz tudás fájával”. Erről a fáról sokan vitatkoznak. Valóban egy fa volt-e az? Mit jelent a „tudás”, és mit jelent az, hogy „jó és gonosz”? Egyáltalán, miért ültetett Isten ilyen fát a kertbe?

A Bibliából megtudjuk, hogy egy valóságos fáról van szó, mert a kert egyik gyümölcstermő fájaként említik :1Mózes 2:9. Mi volt az a „tudás”, amelyet ez a fa szemléltetett? A katolikus Jeruzsálemi Biblia az 1Mózes 2:17 lábjegyzetében találó kommentárt olvashatunk: "„Ez a tudás előjog volt, amit Isten magának tartott fenn, és amit az ember a bűn révén maga kaparintott meg (Genezis 3:5, 22). Tehát nem mindentudás, amivel a bukott ember nem rendelkezik, nem is erkölcsi megkülönböztető képesség, ami már megvolt a bűntelen emberben, és amit Isten értelmes teremtményeitől nem tagadhatott meg. Hanem az a képesség, hogy maga döntse el, mi a jó és mi a gonosz, és annak megfelelően cselekedjen, vagyis teljes erkölcsi autonómia igénye, ami által az ember elutasítja teremtettségét. Az első bűn Isten uralkodó fensége elleni lázadás volt.”

A fa tehát annak a határnak — demarkációs vonalnak — volt a jelképe, amely az ember jogkörének végét jelentette. Jogos, célszerű, sőt elengedhetetlenül szükséges volt az, hogy Isten Ádámot kioktassa ezzel a határral kapcsolatban. Ha ő mint tökéletes ember enne erről a fáról, ez részéről jól átgondolt, tudatos döntés lenne. Előre el kellene határoznia, hogy elveti alárendeltségét az isteni uralom iránt, és a saját útján kíván járni, tehát azt kívánja tenni, ami a saját döntése szerint „jó” vagy „gonosz”.

Valószinű, hogy Sátán személyét nem Ismerték, mint ahogy a Többi angyal személyét sem. Sátán pedig nem volt mindig Lázadó.

A rossz pedig el lett mondva. Vagy is Isten mindig elmondta mit szabad, és mit nem. Ha Biztak volna az Atyjukban, akinek az életüket köszönhették, és szerették volna az életadójukat, akkor elutasitották volna az ajánlatot. Sőt megkérdezhették volna a Teremtőt, mi a véleménye az esetről?

De sem Éva nem tisztelte a Férjét, sem Ádám a Teremtőjét, és egyéni saját döntést hoztak.

Szia,

Nem egészen. Ahogyan írtam a jó és a rossz tudása tapasztalati ismeret. Vagyis inkább helyesebb így: Sátánról tudtak, de nem tudták, mi a rossz.

Üdv. Péter