Az Isten miért hozta létre ezt a szenvedő földet ha a mennyország ezerszer jobb és ott örök élet van akkor mi értelme a földi szenvedő kegyetlen életnek?

Mert Isten ilyen. Egy magasabb létforma, ami örömét leli abban, ha teremtményei szenvedni látja. Ebből van az ereje.

A jólétben nincs szükség se reményre, se hitre, tehát amíg szenvedünk, addig reménykedünk egy jobb életben és hiszünk a Teremtőben, aki majd felszabadít minket.

Mi vagyunk azok, akiket szemrebbenés nélkül fel lehet áldozni egy magasabb hatalom oltárán.

Isten nem hozott létre ilyet. Az égben sem volt mindig béke, amig Sátánt a démonaival, kinem rakta onnan. Többé nem tudnak felfordulást csinálni ott.

Az emberek hozták létre a maguk kis világát, mert függetlenitették magukat a Teremtőtől. Isten megengedte, hogy vegyék észre magukat az emberek.

Tudod azért érdekesek az emberek,

az emberiség egy része, nem akar Isten vezetése alatt élni, szabad erkölcsöt, függetlenséget szeretnének. Nem akarják, hogy Isten beleavatkozzon az életük bármelyik részébe is

A másik része, Istent teszi felelőssé, hogy ilyen élet van, holott az embertársaik azon része alakitotta ezt, akikkel együtt élnek a Földön.

Miért nem azokon az embereken kéred számon ezt az életet, akik ilyenné tették a Földet, és a társadalmat.

Lám az embernek semmi sem jó. Istennel se, meg Isten nélkül se.

Dönteni kellene, még is melyik kell....

Beszéljétek meg egymással emberek.

"Isten nem hozott létre ilyet"

Hát ki hozta létre? Azt ugye érted, hogy ha egyetlen teremtőben hiszel, akkor magától értetődik, hogy a legrosszabb, legmocskosabb, legundorítóbb dolgok is csak azért létezhetnek, mert az a bizonyos teremtő direkt olyan világot teremtett aminek része ez a sok ocsmányság?

Ezt két kérdéssel lejjebb válaszoltam.

Hibátlan leszel, nem tökéletlen. Utána a fejlődésed tovább tart, amíg újra nem egyesülsz istennel majd sok idő múlva. Kell az élet, hogy ne legyünk olyna erős kapcsolatban istennel, hogy a belőle áradó energia kijózanítson. Ha nem vagyunk józanok, önmagunkból hibáinkból és negatívainkból szabad akaratból, külső segítség nélkül, csak a mi elménk által ki tudunk jönni, túl tudunk jutni, fejlődhetünk.

Az említett részben a papok és királyok a bölcs emberek, akik tanultak, és segítenek saját erőből fejlődni, hűnek lenni istenhez, önmagunkhoz, segítenek önmegvalósítani.

Avagy kell, hogy szavad akaratból, a negatív katalizátorok ösztönzésével tudjunk fejlődni, hogy a semmiből, a negatívokon át, mindent megtanulva újra eljuthassunk a menyországba.