Vallásosak: ha mondjuk a gyereketek nem akarna vallásos lenni, és mondjuk nem akarna várni házasságig a szexszel, akkor mit tennétek?

Igazából, ez azt jelenti, hogy neki nincs meg a személyes hite.

A neten vannak videók , statisztikák, terapeuták véleménye , valamint saját tapasztalások is , hogy miért érdemes várni házasságig .

Én utána olvasnék részletesen , aztán leülnék a gyerekemmel beszélni. Kedvesen és szépen meg mondanám neki, hogy én nem javaslom, hogy idő előtt lefeküdjön a barátjával és fel is hoznék pár érvet, hogy miért nem. Felhívnám a figyelmét, hogy a szüzesség az egy érték, nem érdemes csak úgy eldobni, hisz nem tudja majd meg nem történtté tenni. Rengeteg fiú, férfi örülne egy olyan leányzónak aki “tiszta”. Persze , azt is meg mondanám neki , hogy a döntés az ő kezében van és azt is , hogy mindig számíthat rám, nyugodtan elmondhat bármit. Imádkoznék is értük.

Ha jól sikerül a beszélgetés, akkor legjobb esetben ő maga is utána olvas , elgondolkodik a dolgon.

Szerintem, ha ő nem hisz , akkor valószínűleg a barátja sem, kicsi rá az esély , hogy bármilyen okból várnának vele.

"Vallásosak: ha mondjuk a gyereketek nem akarna..."

Feltevesed alapjaban hibas! Nincs "ha" ... mert egy vallasos a hite szerint neveli a gyermeket es mire a gyerek a tudatara ebred, mar reg megerti Isten mibenletet, ezert fel sem merul a fejeben mas.

Neveleshez 3 dolog kell:

- peldamutatas (csalad)

- erkolcsi tanitas (hit)

- tudomanyos tanitas (iskola)

Ha mindharom jol vegzi a "dolgat" ... akkor normalis felnott cseperedik a gyermekbol es elindulhat a sajat eletutjan.

Ha a harom kozul valaki rosszul vegezte a dolgat, akkor az utnak inditott felnott csak botladozik egesz eleteben.

Az utolsó válaszolók elsiklottak a kérdés lényege fölött.

A mai felvilágosult világban, ahol mindenki annyi információ birtokába jut amennyibe csak akar nem lehet elvárni, hogy a gyermekek nézőpontja megegyezzen a szülőkével.

Én vallásos neveltetésben részesültem. Jártunk templomba, részt vettem az összes hittanórán és még bérmálkoztam is.

Amint felfedeztem a keresztény vallás alapvető ellentmondásait kicsit szkeptikusabb lettem és kritikus szemmel tekintettem a dogmákra illetve a bibliára is.

Ma már biztos vagyok benne, hogy a keresztények által leírt (mindenható, igazságos és jóságos) "Isten" nem létezhet mert a róla leírt állítások önmagukkal állnak ellentmondásban.

Ettől még létezhetne valamilyen istenség, csak az nem akit a biblia felvázol.

A leírtak tükrében azt hiszem nyilvánvalóvá vált, hogy a felmenőimmel ellentétben (és a keresztény neveltetés ellenére) ateista lettem.

Én nem vitatkozok valláson, vagy más ezoterikus tévképzeten senkivel ugyanis nem tisztem beleavatkozni más hitvilágába.

Mindenki azt hisz amit akar. Ezért fontos, hogy a gyermek is szabadon dönthesse el, hogy mit szeretne hinni vagy tenni - ha már olyan sokat emlegetjük a szabadakaratot.

"Mit tennétek, ha a gyerekeitek nem kérne a vallásból, nem hinne Istenben"

Ez mindig benne van a pakliban - ne felejtsuk el, hogy Istennek csak gyermekei vannak, nincsenek unokai, es a szuloktol nem kaphat hitet senki. Lathatja, hogyan csinaljak, megismerkedik a Bibliaval, a vallas gyakorlasaval, de a hite a sajatja lesz.

Az, hogy mikor fekszik le a partnerevel, egy bizonyos eletkor felett a maganugye.

A gyerekem élete nem az én életem és a hit végső soron mindenkinek a saját döntése, szülőként csak segítünk ebben.

Nyilván életkortól is függ, de nem 18 évesen kell elkezdeni a szexuális nevelését. Viszont ha minden következetesség ellenére nem emellett dönt, akkor az is az ő döntése, felnőttként megakadályozni ezt nem fogom.