Az igaz hogy aki öngyilkos lesz az nem kerülhet a mennybe?

Szia

A kérdésed mögött az akar lenni, hogy Isten hogyan tekinti az öngyilkosokat?

A Biblia több öngyilkosról számol be, pl Ahitófel, Júdás, Saul, Zimri.

Jó, ha nem feledjük el, hogy Jehova Isten feltámasztja a halottakat, kik között bizonyára ott lesznek azok a szeretteink is, akik depresszió, elmebetegség vagy kétségbeesés miatt oltották ki saját életüket.

Bár az öngyilkosságot nem lehet jogosnak ítélni, vigasztaló tudni, hogy szeretteink jövőbeni kilátása Istentől függ, aki teljesen megérti azokat a gyengeségeket és gyarlóságokat, amelyek valakit ilyen elszánt tett elkövetésére indítanak. A Biblia ezt írja Jehováról: „a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” Zsoltárok 103:11–14.

Nem hiszem, hogy ezt egy tollvonással vagy néhány bibliaidézet idemásolásával el lehet intézni. Nem is tudom a választ.

Elgondolkodtató viszont, hogy a Bibliában egy szent életet élő ember sincs, aki öngyilkosságot hajtott volna végre sikeresen. Bár néhány próféta (pl. Mózes, Illés) vágyott rá, hogy meghaljon, Isten adott nekik kiutat.

Következtetni lehet ebből, hogy Isten mindig ad egy kiutat az öngyilkosság helyett, ami ugyan nehezebb lehet, mint gyorsan és kevés fájdalommal meghalni, de nem elviselhetetlenül nehéz? Nem tudom. Az biztos, hogy az emberi életnek mindig van valamennyi értéke, ezért bűn elpusztítani. Még a puszta testi szenvedésnek is van értéke, az 1Pét 4:1 szerint "Vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől..."

Történik-e olyan öngyilkosság, amelyet Isten megbocsát? Nem tudom, de egy pár dologra szeretnék kitérni:

Számomra nem az aggasztó az öngyilkossággal kapcsolatban, hogy ez egy bűn, amit nem lehet már megbánni. Ha pl. valakit egy veszélyes munkakörben dolgozva sürgeti a főnöke, nem tartja be az előírásokat, és egy pillanat alatt mondjuk agyonvágja az áram, ő sem tudja már megbánni, hogy megszegte az előírásokat, ami bűn. Akkor ő sem üdvözülhet függetlenül attól, hogy a halála pillanatában mondjuk Isten gyermeke volt?

Inkább az aggasztó, amely az öngyilkosságok nagy(?) részében az elkövető szívében lehet: az önközpontúság (csak magára gondol, arra nem, hogy akik szeretik, azoknak mekkora fájdalmat okoz), az önsajnálat (sokkal inkább áldozatnak képzelheti magát, mint ami a valóság), keserűség (ennél jobbat érdemlek; minden bajomért mások hibáztatása), a szenvedés mint értéktelen dolog elutasítása, a kitartás hiánya, a remény feladása, az elbizakodottság (odaát biztos jobb lesz, mint itt).

Isten elsősorban a szívet nézi, nem csak a cselekedeteket, és különböző öngyilkosoknak nagyon különböző dolgok lehetnek a szívükben. Pl. egy japán embernek, aki a múltban harakirit követett el, valami olyan lehetett a szívében, hogy "Óriási hibát követtem el, szégyent hoztam a családomra és a népemre, nem vagyok méltó arra, hogy tovább éljek." Vagy valaki balesetnek álcázva megöli magát, hogy a családja megkapja az életbiztosítására járó pénzt, és ne éhezzen. Vagy valaki olyan súlyos szexuális bántalmazásokat szenved el gyerekkorában, hogy különféle pszichés kórképekben szenved, aztán a férje is bántalmazza, és egy olyan országban él, ahol nem kaphat egészségügyi támogatást, majd egy ponton feladja a küzdelmet. Ezek önmagukban elég okot adnak a gyehennával sújtó ítéletre? Ha valaki Isten gyermekévé vált, és ilyet követ el, az biztos elveszti az üdvösségét?

Az biztos, hogy érezzük, hogy ezek nem tiszta dolgok, bűnök vagy elhitt hazugságok is rejlenek mögöttük, menekülések a bátor szembenézés helyett, és lehetne keresni Isten szerinti kiutat is, amit ők nem tettek meg.

Aztán felmerül a kérdés, hogy van-e, amikor már nincs értéke a puszta fizikai életnek, végstádiumban levő betegekre gondolok. Ha azt mondja, nem akarja, hogy újraélesszék, ha leáll a szíve, az is öngyilkosság?

Mivel sosem Istentől ered az öngyilkosság terve vagy sugallata, én szeretnék küzdeni az életért, megragadni, ami érték még van benne, és bízni Isten időzítésében a halálra. Még ha esetleg Isten meg is bocsátja egyes esetekben, egyedi elbírálás szerint az öngyilkosságot, Isten terve mindig jobb, és Isten terve biztos az örök életre vezet.

üdv Stefán

A mennybe csak 144 000 ember kerül.

Ezek a személyek feddhetetlen életűek. Mi reményünk a földi örök élet.

Nem tudjuk. Alapvetően halálos bűnt követtek el, és nem tudták megbánni., jóvátenni. De nem ismerhetünk minden utat, amivel Isten üdvözíteni akar minket.

Tehát egyáltalán nem lehetünk biztosan az ő esetükben az üdvösségről, de teljesen az elkárhozásról sem. Meg az is kulcs és ezt sem tudhatjuk mi, csak Isten, hogy az illető mennyire cselekedett tudva és akarva? Mennyire volt beszámítható? Nem bánta-e meg zuhanás közben? Bűnnél mindig az számít, hogy az ember tudva és akarva cselekszik. Nem lehetünk mindig 100%-ig biztosan a szándékosságban.