Aki felnőtt korban keresztelkedett, miért döntött így?

Előtte nem nagyon gondoltam Istenre. Gondoltam, hogy létezik Isten, de nem motivált semmi, hogy időt vagy energiát szánjak arra, hogy keressem őt, úgy éreztem, minden rendben van velem, és mindenem megvan. Persze csak a fizikai világra figyeltem, és a testem számára tényleg minden szükséges megvolt.

Ahogy magamat látom én magam, abban nem sok változott, nem tűnik úgy, hogy "kicseréltek". Persze van sok rossz vagy bűnös dolog, amit előtte tettem és most nem teszem, és sok jó dolog, amit régebben nem csináltam, és most már csinálom, és látok egyfajta fejlődést, lelki erősödést. Ahogy Isten lát, abban viszont hiszem, hogy óriási a különbség: a keresztelő előtt nem nézhetett rám másként, mint mondjuk, ahogy egy ember egy csótányra néz, a keresztelő után viszont Jézus vére miatt már úgy tekinthetett rám, mint egy apa az újszülött csecsemőjére, a saját gyermekeként tekint rám azóta.

Azt hiszem, a keresztelőmkor még elég naívan úgy gondoltam, hogy az, hogy a Szentlélek a Pártfogó, az azt jelenti, hogy meg fogja könnyíteni nekem azt, hogy végezzem Krisztus misszióját. Éppen ebben a téves "hit"-ben való csalódás volt az egyik oka, amiért csalódtam Istenben is, és több évre visszatértem a régi életembe. De 8,5 év óta újra kerestényként élek, és inkább azt tapasztalom, hogy a Lélek újra és újra nehézségek közé vezet (szenvedésnek nem mondanám, csak próbának), hogy egészségesebbé váljon a hitem. Úgy gondolom, hogy a Lélek mindenkit belevezet megpróbáltatásokba, különböző mértékben, és ennek örülni kell, mert kipróbált jellemet munkál ki Isten ezáltal.

üdv Stefán

Kedves Fehérnünüke!

De jó név! :)

Ha a keresztelkedés alatt azt érted, hogy keresztény lettem, akkor itt a válaszom.

Materialista családban nőttem fel, Istenről és a hitről nagyjából úgy gondolkodtam, mint sokan itt, akik ateistának mondják magukat. Hülyeségnek tartottam, felidegesített stb. Ha részletek érdekelnek, jó helyen vagy, itt találsz bőven.

Mi változott?

Találkoztam egy olyan hívővel, akinek hasonló volt a múltja, mint nekem a múltam és jelenem, és azt szerettem volna, ha olyan lenne a jelenem és a jövőm is, mint az övé. Ma már tudom, hogy ezzel nagyon mellé lőttem célként, de úgy döntöttem, utánajárokénannak, hogy akkormosthogyisvanezazegész. :) Azt mondta, azért változott meg az élte, mert találkozott Istennel, bocsánatot kért a bűneiért és most vele él barátságban. Ja. Ledobta az agyam a láncot... De azt mondtam, adok egy esélyt ennek a Bibliának. Felütöttem valahol, ahogy szoktam a könyveket és elkezdtem olvasni. Azzal a szándékkal, hogy megnézem benne, ki ez az Isten meg ez a Jézus. Néhány sor után egyszerűen éreztem, hogy "ott ül mellettem" és nem vádol, csak hihetetlen mértékben szeret. "De én ezt meg se érdemlem!!! Hát ezt meg ezt tettem, csak szitkozódásban használtam a neved ..." stb. Ma már tudom, hogy ezt bűnvallásnak hívják. :D Azóta nemcsak azt tudom, hogy Isten létező személy, hanem azt is, hogy olyan mértékű benne a szeretet, hogy azt csak úgy tudom kifejezni, ha azt írom: Ő maga a Szeretet...

Mi változott? Megismerkedtünk. Szóval minden.

A Szentlélektől érthető módon semmit nem vártam, mert semmit nem tudtam és nem értettem ezzel kapcsolatban.

Menne hosszabban is, de hagyok helyet másnak is. :)