Istennek kedves, hogy ha szenvedünk miatta? A fájdalom megtisztíthat bennünket a bűntől és a sötét vágyaktól?

"Istennek kedves, hogy ha szenvedünk miatta? "

Isten mindent leíratott a Bibliában, felesleges "ostobáskodni"

"A fájdalom megtisztíthat bennünket a bűntől és a sötét vágyaktól?"

Nem. Csak Jézus lelke tisztíthat meg

Szia

Istenért soha nem kell szenvednünk! Csak a rossz döntéseink,és a körülmények miatt, amelybe kerülhetünk, olykor tőlünk függetlenül (gyász). De olykor egy gyermek is szenvedhet egész gyermekkora alatt a szülei rossz döntése miatt...végül is oda lukadunk i, hogy az ádámi bűn miatt szenved az emberiség. Nem a szenvedésre lettünk teremtve, ezért nagyon nehezen viseljük.

Azért szeretné Isten, ha a tanácsai szerint élnénk, mert akkor rengeteg szenvedéstől, testi és lelki(mint a kérdésed alatt is vívódsz) megkíméljük magunkat.

Amikor megteremtette végül az embert, akkor mindent jónak ítélt. Csak ugye mi.....

„Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” Példabeszédek 10:22

hol van ettől a pokol :-(

Testi dolgok vagy pl. a kényelem megfékezése kedves lehet, mert közelebb visz Istenhez, HA ezzel a szándékkal tesszük a lemondást.

Valljuk be, borozgatva egy nagy buliban, vagy sörözve chipset enni focimeccsen nehezebb Istenre hangolódni. Ez nem azt jelenti, hogy a buli, a focimeccs vagy a sör bűnös. Csak megvan mindennek a maga helye és ideje. Ha a szórakozás elhatalmasodik az életünkben, akkor Isten abszolút mellékszereplővé válhat hamarosan vagy még az sem lesz belőle. De ha időnként lemondok, azért hogy azt az időt inkább Istennek szánjuk, akkor kedves előtte.

A böjtölés, aszkézis elsődleges célja nem a szenvedés, hanem az emberi korlátok tudatosítása. Ha valaki elkényelmesedik, hajlamos azt gondolni, hogy neki több mindent szabad, és több mindenre képes. De ezek lelki gyakorlatok, amik szellemi vezető irányításával történnek. Ezért az, hogy mennyire visznek közelebb Istenhez, attól függ, ki cselekszi és miért.

A szenvedést nem keresni kell, hanem meg kell tanulni elviselni. Ha nem szenvedsz, az nem jelenti azt, hogy kéne, mert az is lehet, hogy épp mindent jól csinálsz. Felkészültnek kell lenni, ~s ezek a gyakorlatok segítenek a felkészülésben, mert ha épp nem szenvedsz, az csak annyit jelent, hogy majd később fogsz (vagy haldokolsz).

Kedves kérdező!

Érdekes és nagyon jó a kérdésed!

Nos a megtisztulás, bűnbocsánat, kegyelembe esés stb. sohasem teljesedik be testi önkínzás, önsanyargatás által, csak is alázatos, megtörtszívű, őszinte, alázatos bűnbánat és bűnvallás által, ait Jézusnak tesz meg az ember személyesn!

A bőjtölés megint csak egy másik dolog és fogalom. A böjtölés nem önsanyargatás, hanem a testi élvezettől való tartozkodás, mind ez pedig azért mert akkor, abban az állapotban az ember lelke szelleme, jobban meg tud nyílni Isten felé a szelemi szférában és síkban! Közben a test is tisztul!

Kedves Kérdező!

Istennek nem kedves, ha szenvedünk. Mit jelent Isten miatt szenvedni? Ezt jelentené az éhezés stb.? Most nem mennék bele annak magyarázásába, hogy az önvagdosás és társai a Biblia szerint démonimádat. Ha valakit érdekel, utána tud nézni.

Egyetlen cselekedet sem visz közelebb Istenhez! Egyáltalán mit jelent, hogy Isten közel van hozzád? Mit értesz ez alatt? Hogyan méred a távolságot-közelséget? ...

Ha a fájdalom megszabadítanak a démonoktól, akkor a démonok nem okoznának fájdalmat!

Miért rettegnek az emberek a pokoltól? Először is, mert szörnyű hely! Másodszor - bár ezt sokan nem tudják - nem az embernek készült.

Nem, nem KELL elfogadni Isten ajándékát. Egyáltalán nem kell. Következménye azonban van az igennek és a nemnek is.

"Szeressünk egy szót, ami sosem válaszol és csak elveszett ígéretnek tűnik, amivel gyilkosok fenyegetnek?" Egy szó valóban sosem fog neked válaszolni. De egy személy igen. Amíg neked Isten vagy Jézus csak egy szó, teljesen logikus, hogy alaptalan számodra az ígéret. És igen, sokan emlegetik Jézust - még gyilkosok is. Ha tudná valaki a nevedet (én nem láttam itt megjelölve), és a te nevedben olyan dolgokat tenne, amivel te sosem vállalnál közösséget és nem értesz egyet vele, de téged vádolnának vele... Nos, szerintem érted.

"Ha már élünk, miért éljünk másoknak? Félelmből? Haszonból? Persze szeretetből...aki szeret nem teremt ilyen világot..." Amikor egy édesanya (nem tudom, a tied milyen) kihordja, megszüli és gondozza, felneveli a gyermekét, akkor nem magának él. Anyai ösztönnek hívják. Miért teszi? Nem hiszem, hogy a gyámhatóságtól való félelmében. Nem hiszem, hogy azért, mert azt várja, hogy öreg korára majd a gyerek meg őt gondozza. A normális anya nem ezért teszi. Ösztön. Ettől anya. Aki nem ezt és nem így teszi, az nem anya, csak annak látszik, annak hívatja magát.

Ilyen világot? Nem, ez a világ most nem olyan, mint amilyennek Isten teremtette...

Összességében: nekem úgy tűnik, inkább valami olyan van a kérdéseid mögött, amit csalódásnak és fájdalomnak hívhatnánk. Olyan kérdéseknek tűnnek, amire nem vársz választ és megvannak a saját válaszaid, és kiírtad egy részét magadból. Ez egy nehéz időszak, és remélem, hogy megtalálod azokat a válaszokat és megoldásokat, amik kivezetnek ebből a szomorú és nehéz időszakból. Ha úgy gondolod, van kedved kicsit kiírni ilyesmit magadból, nekem nyugodtan írhatsz privátban.

Szép napot!