Nektek volt már megvilágosodás élményetek?

Volt párszor. Én mindig is agnosztikusnak vallottam magamat, aztán dolgoztam emberekkel ahol volt időm beszélgetni egy pappal. Ő mesélt nekem olyan emberekről akik a halálból jöttek vissza, mesélt egy baràtjàról is aki öngyilkos akart lenni, de visszahoztàk. Elmondta, hogy állítása szerint sötètsèget látott és nem érezte, hogy telik az idő, kiàlltàsokat hallott és üvöltèseket. Rengeteg kérdésem lett volna még a paphoz, de annyira lenyűgözött az amikről beszélt, hogy egyszerűen nem jutottak eszembe kérdések.

Azóta nem agnosztikusnak vallom magamat. Nem veszem jó néven, ha meg akarnak téríteni, szóval én sem térítek senkit. Ha valaki mást állít elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy a Földet gyíkemberek irányítják a Napról azt is elfogadom, ràhagyom az emberi baromsàgot mindenkire, addig amíg nem akarják nekem megmagyarázni azt, hogy amiben én hiszek az a baromság.

Mert az igazság (lehet) az, hogy nincs szabad akarat. Mindenkit irányítanak, gépek vagyunk, amit mi szabadon gondolkodó embernek hiszünk, mert túl bonyolult az emberi szervezet felépítése. DE csak nekünk az, aki, akik alkottak pedig mindent tud/tudnak rólunk. Hogyan működünk, hogyan lehet elrontani minket, magyarul megbetegíteni, hogyan lehet meggyógyítani minket, vagy "feltámasztani" (Isteni csodák).

A kérdés az, hogy ha nem akarja Isten, hogy tudjuk az igazságot, akkor mi a célja velünk? Mi végre az ember?