Miért nem tudjuk születésünktől fogva, hogy Isten létezik?
Semmi egyébre nem gondolok, csak a tényre, hogy létezik. Logikus volna, hogy ezt tudnunk kéne már előbb, mint a szavakat. Kifejtem, miért:
- Az örök élethez úgy kell a hit, mint a földi élethez az ivás képessége. Inni már az életünk első percétől tudunk és akarunk. A hitet mégis tanulnunk kell. És nincs hozzá olyan késztetésünk, mint a járáshoz, amit akkor is próbálgatunk, ha nem vezetnek rá.
- Ádám és Éva esetében sem korlátozta a szabad akaratot az a tény, hogy tudták Isten létezését. Így is akadna olyan, aki elutasítja a parancsait, mint ahogy az első ember pár tette.
- Jézus hatalmas áldozatot hozott, ami Isten számára is nagyon nagy dolog. Mégis csupán írott formában adja a tudtunkra mindezt, holott az érzelmeinken keresztül is elmondhatná mindennek az alapját: hogy van és itt van. Utána is sok mindent sajátíthatnánk el tanulás útján. Magát az események sorozatát, a tanításokat, mindent ugyanúgy meg kéne tanulnunk mint most. Még a számtalan keresztény vallás is megmaradna, ugyanúgy lennének kérdések, amiken együtt gondolkodik a világ, csak az alap nem volna kérdés többé.
Ezek alapján nagyon nagy kérdés számomra hogy miért nem születünk eleve hittel.
Az ivás képessége nem tudás, csak nyelési reflex.
Egy újszülött nem "tud" semmit. Még a saját létezéséről se tud. Az én tudat sokkal később alakul ki.
Ezen kívül: egyáltalán nem biztos, hogy akár egyetlen isten is létezik.
Ha felnevelsz egy gyereket úgy, hogy soha senki nem mond ilyet neki, akkor sose fog tudni róla.
Nem születünk hittel, de mindenki megérti Isten létezését. Az emberiségnek több kinyilatkoztatást is adott Isten.
Kettő ezek közül eldönti, hogy miért méltó mindenki az itéletre, azok is akik nem hallottak a Szent írásról.
(Róma levél) Talán ez miatt tetted fel a kérdést.
Furcsa dolgokat olvasok itt, a hit mint tanulható képesség, meg döntés stb.
A Szentírás arról számol be, hogy a hit egy ajándék az ember számára Istentől. Egy válasz arra hogy ha halljuk az evangéliumot, nyitott szívvel befogadjuk, akkor mint egy mag felnövekszik a szívünkbe.
Róma 9,15
"Hiszen Isten már Mózesnek is megmondta: „Annak adok kegyelmet, akinek akarok, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok" 16 Tehát Isten dönti el, hogy kin könyörül, és kinek ad kegyelmet! Ez a döntés pedig nem függ attól, hogy az emberek mit akarnak, vagy milyen erőfeszítéssel küzdenek, csakis Isten könyörületétől függ! "
Senki nem születik hittel, hiszen amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, Zsolt 14,1-3 ; 53,2-4
11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. 12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. 13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; Zsolt 5,10 ; 140,4 14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Zsolt 10,7 15 Lábuk gyors a vérontásra, Ézs 59,7-8 16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban, 17 és a békesség útját nem ismerik: 18 Isten félelmével nem törődnek.”
Isten keres minket, leggyakrabban másik emberen keresztül, nem mi kezdtük el keresni őt. Isten volt aki kinyilatkoztatatta magát több módon is az ember számára.
Furcsa, hogy csak a felét olvasod el annak amit látsz. :)
Én pl. azt írtam egyrészről képesség, ami mindenkiben ott van. Ezt te ajándéknak nevezed, szerintem mindegy minek nevezzük. Arról viszont dehogynem döntened kell, hogy elfogadod vagy sem ezt az ajándékot, tehát, hogy élsz - e vagy sem a le-he-tő-ség-gel. Az egy döntés lesz. Eztet írtam én.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!