Lehetséges, hogy Isten nem létezik?

Kedves Kzitus!

Ezt írod:

"Az, hogy ebben a pillanatban (és életed során) levegőt vehetsz, hogy van mit enned, innod, viszonylagos egészséged, és egyáltalán az életedet - mind mind Istennek a Teremtődnek köszönheted! Elismered vagy sem, hatalmas kegyet"

Természetesen benne van a pakliban, hogy tévedek. Én magam a tudományos gondolkodást képviselem, a tudomány pedig nem lép fel azzal az igénnyel, hogy az igazságot képviseli. Az nektek, hívőknem a szokásotok!

Viszont néhány gondolatot megosztanék veled.

Nem igazán hiszek abban, hogy a felsorolt dolgokat az Istentől kapom, mert ha így lenne, akkor számomra felvetődik a kérdés, hogy más miért nem kapja meg ugyanezt. Nekem ugyanis valóban van mit ennem, de annak az 5 éves afrikai kisgyereknek, aki ezekben a percekben hal éhen, nincs. Tehát két lehetőség van: az egyik az, hogy van Isten, aki egy kényúr, és önkényesen válogatja meg, hogy kiknek segít. Tudod Kzitus az a szülő, aki az egyik gyerekének kenyeret ad, a másikat pedig hagyja éhen halni, az egy ROSSZ SZÜLŐ.

Másik lehetőség, hogy Isten nem létezik.

Csak ennyi, több opció nincs.

Tévedésben élek? Meglehet! Én viszont mindenre fel vagyok készülve. Veled ellentétben Kzitus, aki rögeszmésen hívő. Annál nagyobb lesz a megdöbbenésed, hogy ha esetleg kiderül: Isten nincs.

Lehetséges, hogy Isten nem létezik? Lehetséges. De ez nem biztos.

Lehetséges, hogy Isten létezik? Lehetséges. De ez nem biztos.

Mindenkinek van egy hite (az attól hit, hogy nem tudás, nem bizonyság, nem tapasztalat, hanem feltételezés). Ez a hit sokféléről szól és sokféle. Ebben az értelemben az ateizmus is egy hit.

Van hogy vitatkozunk. Azért, mert véges tudásunk alapján gondolunk valamiről valamit, egy másik ember meg mást. Ekkor (értelmes emberként) megpróbáljuk összegyűjteni tudásunk morzsáit, érveket mondunk, hivatkozunk, és ha van kellő idő és türelem, na meg hozzáértés, közös nevezőre jutunk. Ám ha a vita tárgya a hit, akkor a vita eleve halálra van ítélve. Nincs érv, nincs tapasztalat, csak feltételezés. Másokra hagyatkozás, miközben nem tudjuk, mások kire hagyatkoztak, honnan veszik a dolgot. Ekkor, amit vitának hiszünk, vagdalkozás a saját hitünk tárgíával, miközben nem veszsük észre, hogy bárkinek bármi hite legyen, nem kell annak valóságosnak lennie. Az ő hite azért van, mert attól érzi jól magát a bőrében. És ezt a jogát nem vitathatjuk el.

Én még vitát ateizmus és vallás között nem láttam. Mivelhogy különböző hitről vitázni megfelel annak, hogy nem engedjük a másikat bármire gondolni. Mi jogon? Vagdalkozást láttam sokat. Kizárólag ellenszenvet szült a felek között. Más eredménye nem volt. Ateista még meg nem tért ettől, vallását még el nem hagyta senki ettől.

Tehát miről is van szó?

Olyan dolgokat feszegetsz amerre, a nagy tömegek még éretlenek, pedig már János evangéliuma is ezt fejtegette úgy kb. 2000 évvel ezelőtt:

Jn. 1. 1-3 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett....

Az „Ige” szót az érthetőség kedvéért talán elcserélhetnénk az „Ihlet” szóval. Az ihletre ugyanis a közlésre, a kibontakozásra, a fejlődésre, a gyarapodásra irányúlt hajlam a jellemző. Mondhatnánk tehát, hogy Isten, az Eredeti Ihlet volt a Kezdet, mindennek oka, és forrása, minden belőle fejlődött ki. Isten nem egy valaki, nem egy személy és nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött. Mi tehát, és velünk együtt körülöttünk feltétlen minden Isten vagy az Eredeti Ihlet fejleményei vagyunk, nem teremtményei, mint ahogy a fa levelei sem teremtményei a fának, hanem fejleményei. Ennek következtében, mint ahogy a fa gyökereiben, a törzsében, az ágaiban ugyanaz az élet van mint a leveleiben, Isten jelen van mindenben mint a Vezérlő Alapelv és kihat mindenre, ez jelenti Isten mindenhatóságát. Isten fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az Eredeti Ihlet, vagy az isteni Forrás minden kiáradásához. Az ember mint az Eredeti Ihlet leg-előbbrehaladt fejleménye itt a Földön szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határoz meg.

«Sőt igazából teljes mértékben biztosak lehetünk benne, hogy a kozmosz az ”isten”.»

Nagyon helyesen látod, az amit/akit Istennek nevezünk egy valakinél, egy személynél minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, bölcsebb, hatalmasabb, stb., stb. Isten tehát nem egy személy, de válhat nekünk személyessé, mint ahogy Nazareti Jézusnak személyessé vált, aki Őt Mennyei Atyának nevezte és úgy is szólította.

„Lehetséges, hogy vannak az univerzumban nálunk sok millió fényévvel fejlettebb fajok is és mi pont emiatt vagyunk ennyire degenerálva.”

Valóban nincs kizárva, hogy nálunknál sokkal fejletteb lények is léteznek a világegyetemben, de nem hinném, hogy mi degenerálva lennénk, szerintem elértük azt a fejlődést ami nekünk eddig lehetséges volt.

"az ateizmus is egy hit."

Nem, mert az ateizmus az istenhit hiánya.

Ahhoz hasonlít ez, mintha azt mondanánk, hogy akinek valamije van, háza, földje, autója, az birtokolja azt, mert ház, autó, vagy földtulajdonos, de akinek semmije sincs, az a semmit birtokolná, ami nonszensz, mert a semmit nem lehet birtokolni és a semmiben nem lehet hinni.

"Gondoljatok bele. Mi van ha mi vagyunk az istenek?"

Paradoxon. Az egyetlen, akinél hatalmasabbat nem lehet elképzelni, nem lehet több. Ráadásul nálad nagyobb, aki örökkön létezik

"Lehetséges, hogy Isten nem létezik?"

Paradoxon. Isten maga az abszolút Lét. Nem tud nem létezni

# 18

A hit az doxazma, betegség és te azt mondod, hogy az ateista azért beteg, mert nem beteg?