Mi értelme van imádkozni, ha ima nélkül is el tudom mondani Istennek a dolgaimat?

Más a valláskritika és más a személyeskedés,miért olyan nehéz ezt felfogni? Persze,hogy szükség van valláskritikára,de 1. van kifejezetten erre a célra létrehozva egy kategória,miért nem ott koptatod a klaviatúrát,2. az mióta számít valláskritikának,hogy lelki nyomoréknak nevezel számodra tök idegen embereket? Ez NEM valláskritika,hanem vegytiszta bunkózás. Te nem a vallást kritizálód,hanem embereket sértegetsz. Ha ezek után se látod a 2 közti különbséget,hát nem tudok veled mit kezdeni. Mellesleg arra sem reagáltál,hogy szerinted attól,amit te itt csinálsz,mi fog változni a társadalomban? Felrobbantja magát a Vatikán a kommentjeidtől,vagy fejbelövik magukat a vallási vezetők,vagy mi a célod ezzel? Semmi,csak az értelmetlen szitkozódás,meg mások sértegetése. Abban az esetben még meg is érteném,ha ezeket mind egy olyan embernek írnád reakcióként,aki maga is így beszélt veled,de ez már a sokadik kérdés,ahol azt látom,hogy a kutya se szól hozzád,te mégis kéretlenül odamész mindenhova köpködni. Főként vallás kategóriába a "valláskritikáddal" ugye. Ha máshol zavarnak is,legalább a saját kategóriájukban hadd legyen nyugtuk a hívőknek,nehogymár még innen is ki akard nyomni őket.

Az ima eleve azt jelenti, hogy "beszélgetsz" Istennel, tehát ha imádkozol és eleve elmondod neki a mai napod részleteit is, akkor már egy értelemben (és bibliai értelembe véve) imádkoztál Istenhez. De egyébként ez így van jól. A másik dolog, a 7 hozzászólónak írnék némi észre vételt: Ha nem akarsz válaszolni illetve csak a keresztény emberek iránti kritika tud ki jönni az okos kis fejedből, akkor mint Rachel írta előttem... ott van a VALLÁSKRITIKA, de előre szólók a sok hülyeségedet ott se mindenki fogja díjazni.