A Jehova Tanúi miért nem zenélnek, énekelnek úgy, mint a pünkösdi mozgalomban, amikor a Bibliában is le van írva, hogy tapssal, tánccal, hangos kiáltással kell dícsérniaz Urat -ha úgy tetszik, Jehovát?

Mert a Jehova tanúi ezt a kérdést jól látják, - másokkal együtt - nem úgy, mint a pünkösdi szekta.

A zsidóknál a tánc egy rituális tánc volt, nem olyan bohóckodás, ami a pünkösdi gyülekezetekben van. Ez a zsidó hagyomány azonban az Óegyházban már nem élt tovább. Sem az apostoli, sem az egyházatyák nem táncoltak. A források szerint feltűnés nélkül énekeltek, de ennyi.

Az összejövetelek elején és végén is van királyság ének, és minden alkalommal énekeljük, a programhoz illő éneket. 150 énekünk van, meg is lehet halgatni, a jw.org honlapon.

Egyébként nem tilos táncolni, amikor imádatra gyülünk egybe, akkor sem állunk úgy mint aki karót nyelt. mindennek meg van a helye, és az ideje.

#3

Ezek szerint ti is a pünkösdisták szintjére sülyedtetek, csak light-osan. Gratulálok, az "új világossághoz", ami csak nagyobb sötétséget hoz rátok.

"Ezek szerint ti is a pünkösdisták szintjére sülyedtetek, csak light-osan."

Miért vagy ilyen ellenséges? Egyébként pedig nem lesűlyedés az, ha az összejövetelen énekelnek a testvérek. Ez mindig is hozzátartozott az Istennek végzett imádathoz. Akkor a Biblai szereplők is lesüllyedtek?

10

És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.

11

És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.

12

És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, amije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.

13

Mikor pedig azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.

14

Dávid pedig teljes erejéből táncol vala az Úr előtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.

15

Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.

16

Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és táncol az Úr előtt, megútálá őt szívében.

20

Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint ahogy egy esztelen szokott felfosztózni!

21

És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.

22

Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt, akikről te szólasz.

23

Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.