Ha voltál már valamely magát kereszténynek mondó egyház tagja, és kiléptél, mi volt a fő oka?

Azért is kérdeztem, mert most én vagyok ilyen típusú dilemmában, és kétfele is lehetne haladni.

(1) Egyrészt, amikor valaki megházasodik, akkor elkötelezi magát a feleségéhez, és akkor sem válhat el, ha a felesége már nem nyújt annyi örömet, mint régen, vagy irritálni kezdi. Ugyanis kimondta a szót, hogy "amíg a halál el nem választ". Azok az emberek, akik elválnak a paráznaság esetét kivéve, azok hűtlenek lettek a házastársi esküjükhöz. Annyi ember van, aki nem magát a feleségét (férjét) szereti, hanem valamit, amit a felesége (férje) ad neki. Amikor nem kapja tovább, mit akar, akkor "keres egy jobbat". Nem szeretnék ilyen hűtlen lenni. Az egyház a Bibliában a Bárány (Jézus) menyasszonya. Amikor már menyasszonyom van, akkor már -- a szex kivételével -- úgy élünk, mintha házasok lennénk, ez egyfajta próbaideje a házasságnak. Ahogy Jézus sem hagyja el az egyházat, ha irritálóvá válik számára, én is szeretnék kitartani.

(2) Viszont hiába figyelmeztetetem az egyházam vezetőit sok hiányosságra, ami a gyülekezetben van, megmutatva a Bibiából Isten álláspontját, nem hallgatnak rám. Az egyházam gyakorlata, ha valaki a gyülekezet tagja akar lenni, akkor tanulmányozzák vele a Bibliát, lépésről-lépésre megmutatva a jelöltnek sok mindent, pl. Isten elvárásait is, és ha nem veti alá magát Isten akaratának vagy parancsolatainak, amit megmutattak neki, akkor leáll a tanulmányozás addig, amíg kész nem lesz. A kapcsolat megmaradhat, találkoznak is, ha akarnak a jelölttel, de várnak a megtérésre. Ezt helyes gyakorlatnak gondolom. Szóval ha ezt csinálom, akkor én is leállok a további figyelmeztetésekkel, amíg készek nem lesznek megtérni, de világossá teszem, hogy nincs közösség köztünk, amíg meg nem térnek.

Szóval ez a kettő látszik választható útnak. Vagy tűröm-tűröm az atrocitásokat amivel Istent is bántják, meg engem is állandóan bántanak, hiszen a Bibliában is benne van, hogy "viseljétek el egymást békességgel". Vagy elhatárolódok a közösségtől, nem olyan értelemben, hogy soha nem akarok találkozni velük, hanem úgy, hogy világossá teszem, várok a megtérésükre, és addig nem lehet szorosabb együttműködés vagy egység köztünk.

Természetesen Istenre nem akarok haragudni, de nem értem, miért van ez. Ő azt ígérte, hogy aki elhagyja apját, anyját testvéreit, Jézusért, az száz annyit kap már ebben a világban. Persze ez a mostani lehet egy átmeneti állapot, lehet, hogy várni kell. Ezeket a testvérekt elvesztem, de Isten felemelhet egy másik közösséget, ahol szeretik az Urat annyira, hogy engdelemeskedjenek neki, és ott nekem sem az állandó ellenszegülést kell tapasztalnom.