Keresztények, volt már olyan veletek olyan, hogy egy azonos nemű személy vallott szerelmet (vagy olyan, hogy próbált benneteket elcsábítani)?

Nem volt ilyen, a fogadás meg nyilván a közeledés függvénye. Mivel én nem vagyok homoszexuális, így nincs arra lehetőség, hogy egy ilyen vonzalomnak egyáltalán esélyt tudnék adni.

Ha mondjuk jó ismertségben volnánk, nyilván igyekeznék valahogy megtartani a jó viszonyt, de itt rajta is múlna, hogy hogy viselné az elutasítást.

Ha mondjuk nem ismerném, vagy csak futólag, akkor valószínűleg a róla alkotott futó benyomások alapján dönteném el, hogy udvariasan elutasítanám, és otthagynám, vagy mint esélyt adnék egy lehetséges barátságnak.

Ha tolakodó volna, akkor könnyen kerülhet sor fizikai inzultusra amit én kezdeményeznék (már ha nem kétszer nagyobb nálam, mert akkor inkább elfutnék :D ). Ugyanis férfiak közötti bárminemű érintkezésben mindig meghúzódik a fizikai fenyegetés, részben ezért képesek a férfiak békésebbek lenni egymással. Tudják, de legalábbis érzik, hogy egy helyzet eszkalálódása saját fizikai sérülésükkel járhat. Egy szexuálisan tolakodó férfi és a fizikai agresszió nem sokban különbözik egymástól, így mindkettő önvédelmi mechanizmusokat indít be.

Igen, életem legkínosabb szituja volt. Annyira nem vágtam le, hogy közeledni próbál, hogy felmentem vele a lakásába. Borozgattunk, zenét hallgattunk,ilyenek, tök jól éreztem magam, mindenrõl tudtunk beszélgetni. Egyszer csak a semmibõl bepróbálkozott, lehet túl félreismert vagy félreérthetõen viselkedtem nemtudom. Mondtam, hogy én a lányokat szeretem, õ 1000x bocsánatot kért, de el akartam jönni amilyen gyorsan csak lehet.

Nem voltam felháborodva vagy ilyenek, nem vagyok homofób, csak szomorú voltam ez miatt mert jó barátságnak indult. Azóta sem találkoztam vele.