Szerintem tiszta sor amit írtál, csakhogy ha ez a bizonyos (állami) hatalom ami "Istentől van", háborúba küld harcolni ember ember ellen, akkor nekem ezek szerint Pál apostol szerint engedelmeskednem kell?

"A létező hatalmak Istentől kapták a viszonylagos hatalmukat".

Isten megengedi az emberi hatalmakat, de ha az emberi hatalom, olyat kér ami nem összeegyeztethető Isten akaratával, akkor Istennek engedelmeskedünk, nem az emberi hatalmaknak. Ezért irja, hogy a hatalmak viszonylagosak, Isten törvényeit nem irhatják felül.

Isten küldött harcolni embereket, írja a Biblia. Mikor a jehovista tanoncok azt mondják, hogy egy katona nem lehet keresztény, akkor hazudnak. Dávid Isten embere volt és Isten szerette. Biblia azt ír, hogy Isten szerinti ember. És harcos. Ahogy a többi.

Vagy pedig mindenki elveszett, kizárólag ennek a pár millió jehovistának van mázlija, hogy jó időben születettek és már volt az ördögtorony tanítás, amibe ha hisznek és be is merítkeznek a nevében, akkor megmentésben részesülnek.

Bár itt akkor megkérdőjelezhető Isten igazsága, na de hát mit számít?

Sajnálom, hogy ennyire érthetetlen vagy. Ne keverd össze az időket. Dávid idejében még nem történt meg a megváltás, ezért Isten azonnal hozott itéletet, amit végre is hajtott, vagy hajtatott.

Az újszövetség megkötésével, kegyelmi időszakban élünk, de nem a végtelenségig, ez az időszak is lezárul nem sokára.

Az Analfabéta jelzőt, amit privátban irtál nekem, azt jelenti, hogy nem tud irni, és olvasni.

Erre pedig külön reagálnék:

"Az Analfabéta jelzőt, amit privátban irtál nekem, azt jelenti, hogy nem tud irni, és olvasni."

Ezt úgy hívják, hogy rágalom. Nem írtam privát, pláne nem ilyet.

"Hol írja a Biblia, hogyan megváltás után már tilos háborúba menni,"

A Keresztény életet élő, Krisztus királyi törvénye alá tartozik első sorban, és nem a Sátán uralta világ vezetői hatalmát képviseli. Egy ember nem ülhet meg két lovat egyszerre...

(János 18:36) . . .„Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, a szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. . . .

(Máté 26:52) 52 Jézus akkor így szólt hozzá: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.

(Cselekedetek 5:29) 29 Péter és a többi apostol így válaszoltak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.

(Cselekedetek 4:19) . . .„Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint Istenre, ítéljétek meg magatok.

A viszonylagos kifejezés azt jelenti, hogy Isten nem mindent engedélyez még Sátánnak sem. Az Ő uralma felett nem áll senki, ezért a létező hatalmak nem Istentől vannak, hiszen ennek a világnak most nem Ő az uralkodója.

Hanem az engedélyével, amig le nem zárja ezt az időt.

Isten népe pedig első sorban Istennek tartozikm engedelmességgel, és utána az emberi hatalmaknak.

Isten nem lát semmi kivetni valót az adózásban, vagy az emberi törvények betartásában, amig az az Ő törvényébe nem ütközik.Ne menj át a piroson, ne lopj, stb.

A nemzeti, nacionalista nézet nem Isten asztala, ezért a testvérek sem egymás ellen, sem mások ellen nem harcolnak. Mert békére hivattak el.

Ha visszatérhetünk a kérdésre, megjegyezném, hogy minden hatalom, és képesség Istentől ered, még a Sátáné is! Ebből semmiképp nem következhet az, hogy a Sátán legyen a mintaképünk, de az mindenképp, hogy amíg nincs fölérendeltségünk (Pl Krisztushoz tartozás okán) addig alárendeltjei vagyunk.

A kérdésben az háborúba küldést említed. Bár személyesen semmiképp nem szeretnék embert ölni, de - ha szabad megosztanom a véleményemet - nem ítélem el egyöntetűen az emberélet kioltásának minden formáját. Nem tudom élesen meghúzni a határt a helytelen és az elfogadható emberölés közt, de két végletet ki tudok emelni. A haszonszerzés céljából való emberölés biztosan helytelen, de a gyermekemre támadó gyilkos likvidálása nem az.

Tudtommal az Ószövetségben több szó is van az emberélet kioltására (olyasmik, mint gyilkosság, levágás, kivégzés stb) A Tízparancsolatban az ölés tilalmánál az a fogalom szerepel ami tudtommal a gyilkolás fogalmunkkal adható vissza. Ez persze nem jogosít arra, hogy hakra-bakra öldököljünk, de jó tudni, hogy csupán a gyilkolásra vonatkozik.

Újszövetségi környezetben a Krisztusiak (téves fordításban keresztények) mint Krisztus nevének birtokosai már nem alárendeltjei semmilyen egyéb hatalmasságnak. Mindemellett a mi Urunk is azt mondja, hogy adjuk oda a "császárnak ami a császáré" tehát igenis vannak kötelezettségeink a földi hatalmakkal szemben, olyannyira, hogy az értük való imádkozás is javallott, de szabad elhatárolódnunk olyan cselekedetektől, melyek nem méltók az Urunkhoz. Abban talán egyet tudunk érteni, hogy akiben bármilyen emberölési szándék él az minden bizonnyal a Pusztítótól ered és nem a Megváltótól.

"addig alárendeltjei vagyunk."

Semmiképpen sem.

Ha hódítani, rabszolgákat szerezni akar (pl római birodalom) akkor helyes szembeszállni es megtagadni a részvételt. Ha önvédelem, honvédő háboru akkor helyes résztvenni benne.