Az "élni, és élni hagyni" életfelfogásba mennyire fér az bele, hogy írtjuk a rovarokat?

Ez hamis bűntudat.

Amugy is az is rosszabb ha megveszi az ember a nagyüzemi húst.

" Nem vagyok vegetáriánus se, sőt, imádom a húst, de mivel az ember alapvetően mindenevő, így a természet körforgásához hozzá tartozik, hogy fejlett fajunk megegye a fejletlenebbet. Viszont a bogarak gyilkolása nem létfenntartó cselekvés, csak kényelmi, életszínvonal-fenntartó önzés. Ezért van néha bűntudatom miatta."

Ez eléggé kettős mérce. A "mindenevő" kifejezés nem azt jelenti, hogy szükségszerűen mindent meg kell ennie. Ez tipikusan és metaforikusan is a fogyasztói társadalom torzult gondolkodása. A húsevés, és főleg az ipari állatartást gerjesztő, és az az által elérhető mindennapi húsevés ugyan úgy "életszínvonal-fenntartó önzés". Kélyből, megszokásból fakadó öngerjesztő (visszacsatolt) folyamat eredménye.

Egyébként az életszínvonal helyes értelmezése szerint már nem is emeli az életszínvonalat, mert ahol elérhető ("fejlett" országok) ott már rég túljutott az egészséges mértéken.

Szóval igen: a poloskák egyéb rovarok nem hagynak élni, ezért te sem hagyod őket.

Az autószélvédőn pusztulók meg a szintén a kényelmi (gyors utazás) szempontjaink áldozatai.

Nem a "budhistákkal" van a gond, hanem azzal, hogy az ember jellemzően saját kényelme határáig következetes csak.

Az élni-élni hagyni kifejezés nem elmélet. Csak erőltetetten egyszerűsített és ennek következtében pontatlan leírása sokkal összetettebb gondolati (vallási, filozófiai) rendszereknek. Ezeknek lényege egyébként valóban rávilágít civilizációs betegségeinkre.