A keresztények miért nem térnek vissza a bibliai alapú házassághoz, tehát hogy a lány felett az apa rendelkezik, házassági kérdésekben?

"Még Pál apostol is az apáknak címzi a házasságról szóló rendelkezéseket, hogy adja férjhez, vagy ne adja férjhez a lányát. Nem a lánynak, hogy férjez menne-e."

Mert akkor az volt a szokás, de a lényege Pál mondandójának nem ez!

Amiket írsz az az ószövetségre volt jellemző

A szeretet legyen a keresztény viselkedés alapja, ne a törvénykezés

A Biblia legfontosabb kérdése az üdvösség kérdése, ez élvez elsődleges prioritást, ezen múlik minden.

Mivel tudjuk, hogy az üdvösség a legfontosabb, így ehhez mértan kell a bibliai igéket vizsgálni, mi az, ami az üdvösségünket veszélyezteti és mi nem. Természetesen a Biblia minden része fontos, de vannak sorrendek, például Isten szeretete az elsődleges, és legfontosabb, és minden ez után következik.

Az, hogy valaki a Biblia szerint csak, akkor ér sexuális életet ha megházasodott lehet üdvösség kérdése, az viszont, hogy az a lány édesapja engedélyt ad e a házasságra, avagy nem, egyetért e a lány döntésével, vagy nem, nem valószínű. Jézus végtelenül közel van az emberhez, és végtelenül egyszerű, csak az emberek főleg itt a gyakorin túl bonyolítják. El kell csak képzelni egy társalgást Jézussal... "Kedves Jézus, mond az üdvösségem, a szent véred áldozata elvész, ha édesapám nem adja áldását a házasságra?"

Szerintem Jézus csak mosolyogna ezen.

Tévesen látod a kérdést. Általánosan nem igaz az, amit állítasz, hogy a bibliai alapú házasság(kötés) az az, hogy a lány felett az apa rendelkezik házassági kérdésekben. Ez csak abban az esetben igaz, ha még az apa tartja el a lányt, ergo a lány még gyermeki státuszban van.

Kol 2,20

Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben...

Ha a lány már nem gyermek, ha már magát tartja el, miért is kellene engedelmeskednie az apjának?! Nincs olyan ige, amelynek alapján ezt kellene tennie.

Az sem egészen pontosan úgy van, ahogy írod, hogy, idézem, "Még Pál apostol is az apáknak címzi a házasságról szóló rendelkezéseket, hogy adja férjhez, vagy ne adja férjhez a lányát. Nem a lánynak, hogy férjez menne-e."

Valójában, ha jobban megnézzük azt a fejezetet, amelyikre hivatkozol, az 1Kor 7-et (amely mint köztudott, a házasságról szóló részletes fejezet az apostoli levelekben), Pál előbb azt írja:

1Kor 7,25-től:

"A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok ..."

(> ez bibliai nyelven ergo azt jelenti szabadság van, Pál csak bölcs tanácsot igyekszik adni)

7,28-tól

"... De ha veszel is feleségét nem vétkeznek, és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik"

Tehát itt Pál azt mondja, ha férjhez is megy a hajadon nem vétkezik. Pontosvessző.

Az apáról egyelőre egy szó sincs.

A lényeg: ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik, ezt írja a Biblia szó szerint - a te állításoddal ellentétben.

Amire te hivatkozol, az apákhoz Pál csak a fejezet legeslegvégén szól, a 7,37-38-ban. De itt sem, sem sehol a Bibliában nincs olyan parancsokat, amit te itt tanítani próbálsz, hogy a felnőtt lánynak engedelmeskednie kellene az apjának a házasság kérdésében. Egyszerűen nincs ilyen bibliai parancs. Néhány régi ószövetségi történet van (Izsák-Rebeka, Jákob házassága, Mikhál), de ezek a fiatal nők nem voltak önellátóak, hanem az édesapjuk háztartása tartotta el őket.

Ez a félreértés az apai hatalom nem teljes megértéséből fakad. Az apa hatalma nem abszolút és örök a Biblia szerint, tehát nem az van, hogy a 80 éves atya paracsolgat a 60 éves kislányának... Hanem az apaság egy szolgálat, a hatalom pedig a szolgálathoz kapcsolódik, a szolgálathoz időtartamára - azaz a hatalom addig áll fenn, amíg az apa eltartja, táplálja a lányát. A hatalom ehhez az ellátáshoz, táplálashoz kapcsolódik, és nem örök abszolút jog.

Tehát igazából a dolgozó gyülekezeti lányok semmit nem vétkeznek, ha önállóan mennek férjhez. ti vétkeztek, ha ezért kárhoztatjátok őket, vagy ha olyan hatalomra vágyik felettük, amelyre már az idő haladtával már nincs jogotok.