Szerintetek az "normális", hogy egyes emberek állatokat olyan nagy becsben tartják már, mint egy gyereket? Vele alszik, pulóvert vesz neki, gagyog vele, esőkabátot vesz, kozmetikushoz viszi, megpuszilja, tányérból eteti stb?

Van különbség a kényeztetés és a természetellenes szituációkba való belevonás között.

Egy kutya esetében oké ha hideg van és rövidszőrű adsz rá valamit hogy ne cidrizzen. Ha fel can sózva vagy forró a beton oké, adjál rá cipőt.

De amikor babakocsiba pakolják a csivavát meg cumis üvegből van etetve, na az már gáz.

Rövidszőrű macskára kabátot adni mert tél van és a fajta nem erre van felkészülve, az oké...de nem béka jelmezt amiben fuldoklik.

A felelősségteljes gazda a háziállat igényeit veszi előre nem a saját cukiság ingerét...és alapvetően tisztában van az állat igényeivel, szükségleteivel és határaival.

Egyébként meg mindenki azzal tölti a szabadidejét meg fekteti a pénzét amibe akarja. Ha ez a kutya kacsamáj pástétommal etetése...egészségére.

Az meg hogy valaki állatot tart és nem akar/tud csinálni gyereket sok okból lehet.

Fizikailag nem lehet neki.

Lehet neki de pl olyan örökletes genetikai hajlama van amit nem akar továbbadni.

Mentális vagy fizikai egészsége miatt egy gyereket traumatizálna vagy elhanyagolna...az állat meg önnállóbb mint a csecsemő.

Nincs pénze (háza, szabadideje, párkapcsolata) ami ideális gyereket nevelni.

Nem tud vagy nem akar 20+ évre leköteleződni, csak mondjuk 10+ évre.

Ez igazából mindenkinek a saját döntése.

Szerintem inkább babusgasson felelősségteljesen kutyát, mint vállaljon gyereket ész nélkül, embertelen körülmények között.