Mennyire értékelnéd ezt a segítséget?
Távoli országban... én nagyon hálás lennék neki a helyedben. Én sem adtam volna a kezedbe a telefonomat. Ez nem feltétlen bizalmatlanság, egyszerű óvatosság. "Véletlenül" Pl. hívást indítasz, leejted, elrohansz vele, stb.
Lehet, hogy zavarban voltál, mert meg kellett osztanod vele az üzenetedet, de ez azért kicsit túlzás. Ha az ő telefonja, akkor bármikor, akár 100-szor vissza is olvashatja, vagy felteheti a netre. :)
Szerintem is örülj, hogy segitett..amugy meg nem hiszem, hogy annyira érdekelte volna a vadidegen embert az sms, akármennyire is bizalmas volt..
Jó, hogy vannak még rendes emberek..
hát ha ennyire zavar, miért nem szóltál neki, h forduljon el?
kicsit több bátorság, és meg van oldva a dolog.
Kicsit fordítva ülsz a lovon. Teljesen igazad van abban, hogy ha segít, akkor miért bizalmatlan. DE, ahogy már írtam, gondold át az ő helyzetét! Te magadból indulsz ki. Becsületes, tisztességes ember vagy. Csakhogy ez kívülről nem látszik. A mai világban - sajnos - nem szabad megbízni senkiben. A becsületesnek és tisztességesnek LÁTSZÓ emberek is meglopják a másikat nap nap után. Tele van vele a hírek és az újságok.
Én megértelek, hiszen TE nem vagy ilyen és rosszul esett neked az ő bizalmatlansága.
Ebben a helyzetben én is így viselkedtem volna veled. Mert már loptak pénz tőlem - Haza kell telefonálnom, adjon már egy pár forint aprót szöveggel. Kapták már ki a hugom kezéből a telefonját, mert - Had nézzem meg, az egyém is ilyen de azon más a menü szöveggel. Ezek miatt megtanultam, hogy senkinek nem hiszek el semmit. Neked most rosszul esett az utastársad viselkedése, de az előbbi plédákban említettek miatt ma már senki senkiben nem bízik. Idáig jutott a világ.
Örülj, hogy segített és ne azon rágódj, hogy nem bízott meg benned. Ha holnap is megkérnéd, akkor már lehet, hogy odaadná a telefonját. Hiszen megismert, tudja, hogy tisztességes vagy és megbízna benned.
Ne rágódj ezen tovább, inkább örülj, hogy segített. Külföldön az utastársammal én is így viselkedtem volna, de ha Budapesten térden állva könyörögnél, akkor se segítenék. Nem miattad, hanem a bűnözők miatt, akik rendszeresen lopnak, csalnak, hazudnak és rászoktatnak minket a bizalmatlanságra és a távolságtartásra.
Sajnálom, hogy ez téged ennyire bánt, de inkább a segítségnek örülj és ne a mikéntjét firtasd. :)
(Bocs, kicsit hosszú lett.)
A 10.28-as okfejtéseire /és másokéra is/ válaszolva:
Tényeg sajnálom, hogy néhány bűnöző miatt sem rajtam, sem másokon nem segítenél /még térden állva könyörgésre sem!/.
Ez nemcsak egy bizalmatlan, de egy végérvényesen megkeseredett emberre vall. Én bizony felállnék ilyen eset után is és továbbra is bíznék abban, hogy az emberek általában véve jók.
Ez a hölgy /aki az SMS-t felajánlotta/ három bankot is igazgatott, de engem is ismert, tehát nem voltam számára idegen. Nem az utcán szólítottam le. A buszon történt menet közben. Mindegy. Megtanultam, hogy így nem fogadnék el a jövőben segitséget. Inkább kitalálnék valami kitérőt. Mert ez az eset nemcsak a bizalmatlanságról szólt, hanem a kiszolgáltatottságról is. Gondolom a főnök-beosztott viszony emléke jött elő belőle. Én pedg nem szeretnék senkinek a "beosztottja" lenni, pláne nem egy 38 ft-os SMS ürügyén.
Ezzel lezártnak is tekintem az esetet és a kérdést. Fontos eszmecsere volt, ahol etikai kérdésként is megvitathattuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!