A díszmagyar viseletének milyen szabályai voltak (ha voltak)?

Nem tudom, aktuális-e még a kérdés. Megpróbálok röviden válaszolni. Díszmagyar alatt a klasszikus díszmagyart értem, nem a mai, díszmagyarhoz hasonló ünnepi (főleg esküvői) zsinóros zakót.

A válasz attól is függ, melyik történelmi korról beszélünk, és férfi vagy női díszmagyarról. A díszmagyar ugyanis a XVIII. század utolsó harmadában alakult ki, és koronként fejlődött, változott. (Például a XIX. század végétől a rövid ujjú mente volt divatos, korábban a hosszú ujjú. A szabás is változott valamennyit.)

A klasszikus férfi díszmagyarnak két fajtája alakult ki, a XVI-XVII. századi főúri viselethez hasonló (hosszabb dolmány) és a huszáregyenruhát imitáló (rövidebb dolmánym huszáros csákó és zsinórozás). Egy vagyonba került, és csak a tehetősebbek viselték (főurak, ill. bizonyos, pl. miniszteri tisztséget betöltő gazdagabb polgárok), ők is csak reprezentatív eseményeken (pl., koronázás, országgyűlés, megyegyűlés). A férfi öltözet része a begombolt dolmány, a két vállra vagy panyókára vetett, össze nem gombolható mente, a süveg vagy kalpag, a magyar nadrág (zsinóros), a csizma a sarkantyúval, valamint a díszkard (szablya) és az ékszergarnitúra (mentekötő, boglár, díszöv, pitykegombok, süvegforgó).

A díszmagyar egyedi öltözet, ezért a szín tekintetében nagy szabadságot élvezett a készítője/viselője, elsősorban az esztétikum és az egyéni ízlés voltak meghatározók. Vörös mentéhez előszeretettel vettek fel krém-, arany-, világoskék dolmányt, barnához sárgát, zöldet, de kedvelt volt a kék-piros (huszáros) kombináció is. A színek jelentést is hordozhattak: pl. az 1820-as és '30-as években kedvelt volt a világoskék mente fehér prémes szegéllyel. Az 1840-es években és azt követően a vörös-fekete a magyarság és a reformok színe volt (a reformkori portrék közül több is megörökített vörös bélésű, fekete díszmagyart), a gyászévtizedben a fekete jelentette a magyar érzést, az ún. magyar gyászt (az 1850-es években és Trianon után): fekete ruházat fekete zsinórozással, ha ezt ékszerrel vették fel, alkalmi öltözetté vált. A sötét díszmagyar kedvelt volt, méltóságteljes megjelenést biztosított viselőjének. Prémes mentéhez prémes süveg, prém nélkülihez prém nélküli illett.

A bocskai-öltöny az 1930-as évek terméke, a díszmagyar egyszerűsített, polgári változata, Dr. Ferenczy Ferenc miniszreri titkár, a magyaros ruhamozgalom megalapítójának nevéhez fűződik.

A női díszmagyar öltözet részei: zsinóros ruhaderék csipkés, fodros ujjakkal, színben harmonizáló szoknya, főkötő/párta. Szintén ékszerekkel. Kiegészítője a hosszú, fehér kesztyű és a legyező. Az 1930-as években ezt egyszerűsítették le magyaros öltözetnek.

Ajánlom Tompos Lilla, A díszmagyar c. könyvét.