Milyen udvariassági szabályok vonatkoznak a nőkre?

Igazából egy szabály van, de az elég fontos: minden komoly döntést a férfi végez el helyette, vagyis alárendeli magát a férfinak. Előbb az apjának, majd a férjének. Természetesen adhat ötleteket, nem tilos.

Muszlimoknál még olyan is előfordulhat, hogy a nagyobb fiútestvérének, vagy esetleg a már majdnem felnőtt fiának.

A legidősebb fiúnak kötelessége gondoskodni az egész családról, ha szükséges (mondjuk meghal mindenki más) - cserébe mindenki másnak kötelessége alávetni magát.

Ezen kívül a férfi szabályok fordítottja érvényes rá, vagyis nem zavarja a férfit az udvariasságban: odaadja a kabátját, leül a felkínált székre, ha a férfi előreengedi, vagy hátrahagyja (pl. kocsmánál), akkor követi ezeket, stb.

Szerintem az az egy ellenszabály (hogy a nő alárendeli magát a férfinak) bőven elég ellensúlynak.

De persze az egyenjogúság ezt tüntette el először. Ezért berzenkednek néhol a férfiak (merthogy sok nő szeretné, ha viszont a többi szabály megmaradna).

Nő vagyok, és egyáltalán nem várom el, hogy a férfiak előre engedjenek, átadják a helyet, ajtót nyissanak nekem. Ha mégis megtörténik, akkor szépen megköszönöm nekik. Adott esetben én is ugyanúgy udvarias vagyok a férfiakkal: megtartom nekik az ajtót, ha látom, hogy nehezen jár, átadom a helyemet, és így tovább.

Kedves, csinos férfi kollégáimnak ugyanúgy szoktam bókolni, megdicsérni ruházatukat, frizurájukat, külső vagy belső tulajdonságaikat, mint a nőknek.

Amit viszont elvárok, hogy hátrányom se származzon belőle sehol, hogy nőnemű vagyok: a rólam szóló döntések meghozatalához az élet minden területén ragaszkodom, a munkahelyemen ugyanúgy kiveszem a részem a döntésekből, hozzászólásokból, mint az azonos rangú férfi kollégák, és így tovább.

(Negyvenes, budapesti, diplomás leszbikus nő vagyok.)

Kérdés, kinek mi számít olyan szabálynak, ami kínos neki. Én pl. azzal nem értek egyet, hogy a férfinek illik odaadnia a pénzt az étteremben, akkor is, ha a nő pénzéből fizetik (jó, valszeg ezt sokan nem követik, de attól még illemszabály). Én pl. elég felháborítónak tartom, hogy én megdolgoztam azért a pénzért, és "más aratja le a babért".

Vagy hogy ha vendégség van, a nőnek illik mindenért felelni, ami a vendégfogadást illeti, mikor illik elkezdenie enni, neki kell mosogatni stb.

A mai korban már sok régebbi szabály értelmetlen, és nem is elvárás mindet betartani. Ezeknek amúgy mindnek tök logikus alapjai voltak, aminek semmi köze semmilyen alá-fölé rendeltséghez.

Nekem nagymamám mesélte, hogy mikor leültek ebédelni addig senki nem kezdhetett hozzá az étkezéshez, ameddig az apa, a családfő nem evett. Ezen úgy általában kiakadtam, merthát szegénység volt, éhezés meg minden, alig várta már mindenki, hogy ételhez jusson, nehogy már a felnőtt férfi kapjon elsőnek. Aztán jobban végiggondolva, ha az az étel mondjuk erdei gombapaprikás volt, vagy ki tudja honnan beszerzett alapanyagokból készült étel, mégis csak úgy járhatott legjobban a család, hogy a legerősebb példányon tesztelték le.

9-esnek:

Amikor a ratik ismeretlen eredetű étket találnak, először a leggyengébbel próbáltatják ki, milyen megenni. Ha kis idő múlva nem esik baja, a többi is nekikezd...