Miért én érzem magam megszégyenítve, megalázva ha valaki látványosan nem fogadja el a kézfogásomat?

Előléptetést kaptam a munkahelyemen, ezért meghívtam egy jó étterembe a munkatársaimat, barátaimat, családomat.

Az egyik legjobb barátom a pultot támasztotta és beszélgetett valakivel. Odamentem kezet fogtam a barátommal, majd nyújtottam a kezemet az ismerősének, aki rámnézett lenézően, majd visszafordult és beszélt tovább. Én meg pár másodpercig csak ott nyújtogattam a kezem mint valami bolond. Sajnos sokan néztek engem, látták az egészet. Beosztottaim, munkatársaim, barátaim.

Megszégyenülve éreztem magam, a saját bulimon a társaságom elött így megaláztak. Tudom hogy ez az ő bizonyítványa, de akkor is magamra vettem. A barátom később mondta, hogy valami nagymenő fickó, az övé az étterem is (nyilvánosan nem, csak az ő pénze van benne) és nem áll szóba se csak úgy ahogy ő mondja: senkikkel. Még ő volt kegyes, hogy nem dobatott ki minket a helyről amiért köszönni mertem neki. Nem voltam tiszteletlen "Jó napot kívánokkal" köszöntem és nyújtottam a kezem (nálam 20 évvel minimum idősebb)

Rányomta az egész estére a bélyegét az eset. Sokan beszéltek is róla, hogy leégtem (szerintem ő égett le max)

Nem tudom mibe tellett volna viszonozni egy üdvözlést, mégha ő valami milliomos is.