Bunyós storyk?

Jött a gyerek be a faházikóba. Mondom nem jöhet be. Be akart azért is. Hasba vertem, földre csüccsent tőle.

Óvodások voltunk, így már nem emlékszem pontosan. KLehet, hogy én akartam bemenni a faházba. A lényeg, hogy én vertem hasba.

Gyerek koromban a suliban mindenkinek volt barátja csak nekem nem. Hogy miért azt nem tudom, nem volt halk vagy visszahúzódó, de olyan rossz se voltam. Valamiért mindenki ilyen 1-2-3 fős csapatokra oszlott szünetekben, és mindenki tudott játszani, csak én nem, mert mindenhonnan elküldtek. Nemtom miért, még azok is tudtak játszani valakivel, akik tök csöndesek voltak. De én nem. Valaki mondta akkor nekem, hogy legyek keményebb, mert azért csinálják ezt velem, mert nem vagyok erőszakos, nem vagyok "rossz". Megfogadtam a tanácsát, de amikor már nem is tudom mit csináltam, akármit, asszem elvettem valakinek a játékát, de nem az övét, a sulié volt, csak ő játszott vele. Akkor rám ordított, én meg megvertem. Aztán az eredménye az lett, hogy utána még annyira sem játszhattam velük. Szal tök mindegy milyen voltam, ha agresszív, ha halk, akkor is szartak a fejemre. Azután csöndes lettem, mert nem érte meg idegbeteg módjára viselkednem, szart sem ért, ugyan úgy kimaradtam mindenből. Kerültem a társaságukat, meg úgy mindenkiét. Tök egyedül maradtam, aztán amikor nagyobbak lettünk 7.-8.-osok, akkor már így többen össze jöttek, mondták miért nem beszélek velük többet. Bameg, azt se tudták szinte ki vagyok, ők küldtek el minden honnan évekig (ok nélkül), mostmeg azt hiányolják miért nem beszéltem velük többet?? Pont hogy ők AKARTÁK hogy ne beszéljek velük! Évekig észre sem vettek, kiközösítettek, de utána meg nekik van bajuk azzal, hogy nem megyek hozzájuk, amikor ha mentem, százszor elküldtek?? Na mindegy, azóta nem is köszönök nekik.

De felnőtt koromban soha se verekednék. Nincs hozzá se kedvem se energiám.